Ha van igazság, hol van?

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Egy pszichopatával való kapcsolat fázisai

2019. március 07. - kertesz.agnes
Álomból rémálom!
"Sokakban él téves kép a pszichopatákról. Egyfajta pejoratív jelzőként használják a kifejezést azokra, akik őrjöngve ordítoznak velük, vagy akik a karácsonyi vásárban kamionnal a tömegbe hajtanak. Pedig a pszichopaták többsége nem ilyen. Nem azzal tűnnek ki, hogy mennyire gonoszak, hanem éppen azzal, hogy mennyire normálisak. Látszólag.
És ha már az elején nem válik gyanússá számodra az, hogy semmi sem gyanús, sőt, minden annyira tökéletes, akkor nagyon könnyen belekerülhetsz Te is egy olyan csapdába, amiből jó eséllyel csak rengeteg szenvedés, önmarcangolás és testi-lelki leépülés árán, vért izzadva leszel képes kijutni. Van, aki még úgy sem.
Ha már áldozatául estél egy pszichopatának, vagy szeretnéd elkerülni, hogy ez megtörténjen, akkor az ilyen kapcsolatokra jellemző négy fázis felismerése sokat segíthet.

1. fázis: az idilli kép megfestése

Ne számíts gonoszságra. Ne számíts agresszív, kontrollálatlan, aljas támadásra. Egy pszichopata ember nem ilyen. Eleinte biztosan nem. Amíg az a célja, hogy közel kerüljön hozzád, addig minden egyes lépését ennek megfelelően rendezi. Nemcsak párkapcsolat esetében – bár ott az egyik legveszélyesebb az ilyen találkozás –, hanem minden emberi kapcsolatban, ahol bármilyen formában megjelenik az érzelem. Lehet ez baráti, rokoni, vagy akár üzleti kapcsolat is.
Egy pszichopata eleinte rendkívül kedves és barátságos veled. Szokatlan közvetlenséggel fejezi ki, mennyire nagyra becsül Téged, azonban az ego-simogató szavai mégsem tűnnek gyanúsnak, hiszen a legtöbbünk hisz a tiszta szívű emberek létezésében. Ez önmagában nagyon jól is van így, csak nem biztos, hogy mindenki, akitől látszólag jót kapsz, jót is akar neked. Van, aki számára nem érző ember vagy, hanem eszköz. Egy olyan eszköz, akit hatékonyan tud használni saját érdekei érvényesítésére: arra, hogy anyagi vagy hatalmi szempontból feljebb jusson, vagy egyszerűen csak arra, hogy figyelmet és törődést kapjon.
Első lépésként ezért a pszichopata egy idilli képet fest önmagáról és a kapcsolatotokról. Rendkívül szerethető személyiségvonásokat mutat számodra, és ügyesen egész hamar a bizalmadba férkőzik. Azért tudja ezt nagyon hatékonyan megtenni, mert rövid idő alatt képes ráhangolódni a személyiségedre, és így egyre több olyan tulajdonságot mutat számodra, amit Te fontosnak és értékesnek tartasz.  Az értékrended mellett hamar kiismeri a vágyaidat is, és elhiteti veled, hogy általa vagy az ő segítségével azok beteljesülnek majd.
Itt azért fontos megjegyezni azt is, hogy a kezdeti idill természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy pszichopatológiai esettel állsz szemben. Lehet, hogy a másik ember egyszerűen csak tetszeni akar neked. Mert szerelmes. Vagy mert üzleti kapcsolatot szeretne kialakítani veled. Ahogy Salvador Dali mondta: „Önmagában az, hogy valaki nem tud rajzolni, nem jelenti azt, hogy jó festő lesz belőle.” Ennek analógiájára azt is megállapíthatjuk, hogy önmagában az, hogy valaki kezdetben a legjobb oldalát mutatja feléd, nem jelenti azt, hogy az illető pszichopata.
A pszichopaták viszont hajlamosak túlzásokba esni: túl kedvesek, túl közvetlenek, túlságosan stimmel velük minden, amit egy emberi kapcsolattól vársz, és amit egy-egy beszélgetés során megemlítesz, mint számodra fontos tulajdonságot, az könnyen lehet, hogy hamar „meglesz benne”.
Sok esetben azonban fel sem tűnik ez, és amíg nincsen valami érdekütközés köztetek, addig azt hiszed, hogy életed nagy ajándéka ez a kapcsolat. Valójában az is, csak nem úgy, ahogy gondolod: nem úgy, mint kapcsolat, hanem úgy, mint életre szóló lecke.

2. fázis: a bilincs a csuklódra kerül

A pszichopaták sok esetben kifejezetten intelligens emberek. Figyelnek a részletekre, és mindent, amit Tőled hallanak, beépítenek abba a személyiségképbe, amit feléd mutatnak. Ahogy egyre gyakrabban találkozol azokkal a jellemvonásokkal, amikről már tudják, hogy nagyra becsülöd, úgy alakul ki egyre erősebb érzelmi kötődés köztetek. Pontosabban részedről az irányába.
Van azonban más is. Egy pszichopata részéről az érzelmi kötődés kialakítása nem korlátozódik a számodra szimpatikus tulajdonságok megjátszására, hanem gyakran egy másik vonalon is erőteljes hatást gyakorol rád: ez pedig a sajnálat. Ahogy egyre közelebb kerültök egymáshoz, „őszintén” beszél neked arról, hogy rendkívül nehéz helyzetben van, a körülményeinek vagy más embereknek az áldozata, és az, hogy ilyen kemény életszakaszban ismert meg Téged, hatalmas ajándék számára.
De általában elmondja azt is, hogy nem kell sajnálnod őt, mert nagyon erős tud lenni, csak szerette volna, hogy tudjál a nehézségeiről, „mert így korrekt”. Nem szorul segítségre, mert az, hogy vele vagy, számára tökéletesen elég a boldogsághoz. Te pedig elkezdesz szíved mélyéről érkező együttérzéssel nézni arra az emberre, aki annyit szenvedett már, és jó eséllyel még most is keményen szenved. Arra az emberre, akinek sötét és zord világában Te vagy az életet adó fény. A hős megmentő éned bekapcsol.
Szeretet és együttérzés. Két rendkívül erős kötődés. Egyre több időt töltesz vele, egyre több figyelmet, szeretetet, gondoskodást adsz számára, és bár az ő nehézségei az idő múlásával kicsivel sem lesznek enyhébbek, de a szavaival elhiteti veled, hogy a jelenléteddel rengeteget segítesz neki. Van, aki ki is mondja, milyen igényei vannak, de az igazán ügyes pszichopata úgy vezet be börtönének cellájába, hogy Te azt hiszed, éppen őt vezeted ki onnan.
Kattan a bilincs a csuklódon, és cellád ajtaja bezárul.

3. fázis: vádlottá válsz Te is

Telik az idő, és immár erős kötődés alakult ki benned egy olyan ember iránt, aki valójában nem is létezik. Persze vannak olyan tulajdonságai, amelyek valósak, de az az álomkép, amit a szemeid elé varázsolt, csak kettőtök fejében létezik. Van azonban egy nagy különbség köztetek: amíg Te mindent megteszel azért, hogy ez az álom megvalósuljon, neki esze ágában sincs bármit is tenni, hiszen számára az álom nem cél, hanem eszközének üzemanyaga. Ezzel táplál Téged, hogy a lelkesedésed kitartson.
Egy idő után viszont elkezded észrevenni, hogy valami nagyon nem stimmel. Az ígéretek ígéretek maradnak, az idődet, az energiádat, a szeretetedet pedig fekete lyukként szívja el az illető, és miközben ő egyre kényelmesebben érzi magát a kapcsolatban, Te szép lassan elkezdesz elfáradni benne. Nem csoda, hiszen már te is kezded érezni, hogy sokkal többet adsz, mint amennyit visszakapsz. Az álom kezd rémálommá válni.
Amikor azonban a saját igényeidet szóvá teszed, hamar megmutatja a helyed a vádlottak padján. A többiek mellett, akik már annyit ártottak neki. Eleinte bőven elég volt a lelked simogatása ahhoz, hogy magához láncoljon, és az első konfliktushelyzeteket is képes volt az iránta érzett szeretetedre építve feloldani, de amikor megérzi, hogy ez már kevés lesz ide, akkor az érzelmi zsarolás kifinomult módszereivel találod szembe magad. Egy pszichopata ember egyik pillanatról a másikra képes szeretetet adó kedvességről jéghideg, vádaskodó hozzáállásra váltani.
Mostanra már elmélyült annyira a kapcsolatotok, hogy nagyon könnyen lelkiismeret-furdalást tud kelteni benned, amiért csalódást okoztál neki, és beálltál azon emberek sorába, akik cserbenhagyták őt, az áldozatot. Te pedig elkezded tényleg rosszul érezni magad emiatt, és saját emberi értékeidet kérdőjelezed meg. Így hát marad minden ugyanúgy, és ismét lejjebb adsz az igényeidből – egy darabig.
Aztán amikor ismét elfáradsz, mert továbbra sem változik semmi, az üres szavakból pedig már eleged van, akkor újra gondoskodik róla, hogy egy pillanatra se feledd: ő rendkívül nehéz élethelyzetben van, és nagyon megviseli az, hogy az egyetlen ember, akire számíthat, elfordul tőle. Nagyon nem szép dolog, amit művelsz vele.
Az általa már az elejétől szép fokozatosan, következetesen felépített történet annyira kerek, és a feléd mutatott személyiségkép annyira megnyerő, hogy tényleg elhiszed, amit a pszichopata ember a türelmed fogytát érezve egyre erősebben el akar hitetni veled: azt, hogy Te vagy a vétkes. És mielőtt észrevetted volna, már három érzelmi bilincs is rád került: a szeretet és az együttérzés mellett megjelent a bűntudat is.

4. fázis: valami pusztulni fog

Egy idő után egyre világosabbá válik számodra is, hogy itt valami pusztulni fog. Vagy a kapcsolat, vagy a lelked. Vagy elveszíted azt, aki fontossá – talán az egyik legfontosabbá – vált számodra, vagy elveszíted önmagad. A folyamatos rossz érzés, a tested jelzései, és az egyre erőteljesebb lelki és fizikai leépülés elkezd félelmetessé válni.
Egyre több és egyre nagyobb konfliktus alakul ki köztetek, és egyre jobban kételkedsz abban, hogy az általad megismert személy és az általad megismert történet tényleg úgy igaz, ahogy azt készen kaptad. Eleinte nagyon hatékonyan képes volt bűntudatot kelteni benned, amikor szembementél az akaratával, esetleg előhoztad a saját vágyaidat, vagy meg merted kérdőjelezni a gondosan felépített történetét, egy idő után azonban már a saját túlélő mechanizmusod is bekapcsol.
Még maradsz, mert kötődsz hozzá több érzelmi szálon is, de a láncok, amiket az első fázisban finoman, szeretettel simogatva rád tett, egyre jobban szorítanak. Végül döntesz, mert megérted, hogy ez így nem mehet tovább. Szembesíted őt a saját felelősségével, a saját tetteivel, és azzal, hogy a vádaskodása ugyanúgy nem a szeretetről szól, ahogy az sem, hogy a Te álmaid beteljesüléséért kezdetek óta nem tett semmit, csak ígérgetett.
Megpróbálsz a lelkiismeretére hatni. Csak tudod, bármennyire is logikusnak tűnik, hogy így teszel, ez egy halva született ötlet. Egy pszichopata embernek ugyanis nem tudsz a lelkiismeretére hatni, mert olyanja nincs neki. Azzal, hogy vádolod, két dolgot érhetsz el: vagy látszólag megbánja, amit tett, és az érzelmi kötődésedre építve próbál az eredeti ideális állapotba visszaevickélni, vagy kőkeményen visszatámad, és olyan hideg gyűlölettel beszél veled, mintha a családját irtottad volna ki. A két reakció közül pedig aszerint választ, hogy az adott pillanatban melyik szolgálja jobban az érdekeit.
Megpróbálhatod az ő eszközeit alkalmazni, megpróbálhatsz az érzelmeire hatni, de jó eséllyel kudarcot fogsz vallani. Ha már Te felismerted, akkor megpróbálhatod vele is felismertetni azt, hogy mentális betegségben szenved, és megpróbálhatsz segíteni neki abban, hogy megváltozzon, de ehhez mindenekelőtt bűntudatra és önreflexióra lenne szükség a részéről, ezt pedig hiába várod. Egy pszichopata emberben talán az a legfélelmetesebb, hogy tökéletesen el tudja játszani azokat az érzéseket, amik valódi megélésére képtelen.
Ő addig marad a kapcsolatban, amíg az érdeke úgy kívánja, Te pedig addig, amíg bírod. Amíg ki nem nyírod magad teljesen, vagy amíg ki nem zárod őt az életedből végleg. A picit eltávolodás, a kapcsolat lazítása, vagy a további várakozás nem jelent megoldást. Ha ő maga hajlandó orvosi vagy alternatív segítséget elfogadni, akkor van esély a változásra, de ha nem (amire sokkal nagyobb esély van), akkor tovább mérgezi a lelkedet – egészen addig, amíg van mit mérgeznie.
Kapcsolódó kép
(kép forrása: mindennapi.hu)

Néhány záró gondolat

A pszichopata ember beteg. Nemcsak lelkileg, hanem mentálisan is sérült. Ha ilyen emberrel találkoztál, és megkeserítette az életedet (vagy még most is ezt teszi), akkor sem érdemes gyűlöletet érezned iránta. A gyűlölet is kötődés, ezt ne feledd. Értsd meg, hogy sérült, értsd meg, hogy eszközként használt Téged, értsd meg, hogy nem az az ember, mint akinek mutatta magát, és értsd meg, hogy csak akkor tud tönkretenni Téged, ha hagyod. Rád tette a bilincset, de a kulcs nálad van.
Természetesen arra is érdemes odafigyelned, hogy nem mindenki pszichopata, akivel nem érezed boldognak magad. Lehet, hogy csak nem vagytok egymással kompatibilisek. Mert más a világképetek. Vagy mert ő egy seggfej. Vagy mert éppen Te viselkedsz seggfejként, csak nem vetted észre magadról. Mindannyiunkkal előfordul időnként. Először tehát jó, ha megteszed azt a lépést, amit egy pszichopatától is elvárnál, csak tőle hiába: az önreflexiót.
Ha azonban a fenti jelekre figyelve világossá válik számodra, hogy tényleg egy pszichopatával kerültél kapcsolatba, akkor inkább a kapcsolat vesszen, mint Te magad."
- a cikket teljes egészében a következő linkről vettem át:
http://hasznaldfel.hu/2017/01/alombol-remalom-egy-pszichopataval-valo-kapcsolat-fazisai.html?fbclid=IwAR1nuHF-Jdn1aFvVCkJn8ovZYfZr8coqrjAphUbnn4qj586sxGXBce_UaEw

Amikor a gyermek csak egy eszköz...

A kapcsolattartás ellehetetlenítése...

Azt hiszem, hogy a fickóhoz is eljutott a blogom :)

UPDATE! Nem hozta el a gyerekemet a kapcsolattartásra. A nagyszülő is Budapesten tartózkodott már a lemondás időpontjában, így anyagi kárt is okozott a fickó. Erdély - Bp retúr menetjegy árának megtérítését is kérvényeztük. Ha pénzről van szó, neki a csontjáig hatolna a fájdalom, hogy nekünk kell fizetnie!

Ma reggel 7:06-kor érkezett e-mail, hogy a holnapi, gyerekemmel való 2 óra kapcsolattartást lemondja. Mi több, a nagymama is a holnapi napon láthatja az unokáját, szintén 2 órára, azt is lemondja.

Előzmény: Nagymama havonta egy alkalommal 2 órára láthatja, én kéthetente 2 órára a gyereket (mindkét esetben felügyelettel)

Megjegyzés: A gyerek majdnem két évig élt a nagymama nevelése alatt. Erről bővebben itt lehet olvasni: https://nyiltlapokkal.blog.hu/2019/02/27/masodszor_is_elszakitjak_az_anyatol_a_gyermeket

 

Tehát az e-mail:

 

"Tárgy: hétvégi kapcsolattartás elmaradása

Összhangban a hatályos jogszabályokkal (legalább 24 órával előtti értesítés, pótlás lehetőségének biztosítása) a szombati kapcsolattartást lemondom.

Indoklás: A gyerek szombaton a sporttársaival egy vidéki egésznapos sportrendezvényen vesz részt."

 

A levele elolvasása után másfél perccel botlottam véletlenül egy cikkbe:

http://www.apakazigazsagert.org/cikk/a-kapcsolattartas-elmaradasanak-nem-lehet-indoka-tanulas-vagy-egyeb-program-mondta-ki-a-birosag?fbclid=IwAR2cphxWlA4oCLPw1apgI1m71Xs1bSUG001qCh61HUJZ5NOFXeccTgHdIec

Ekkora véletlen nincs a világon!!!

Megfogalmaztam egy szép beadványt, remélve, hogy a gyámhivatal, vagy a családjóléti majd tud segíteni. Arra gondoltam, hogy felhívják a fickót, hogy „te figyelj már, nem biztos, hogy amit leírsz, az helyes… és inkább hozd el a gyereket…” – Hát nem ez történt. Egy kis kötött elfoglaltságom miatt kora délutánra csúszott a válaszlevelem megírása és elküldése.

Az alábbiakat reagáltam:

 

"Tisztelt Cím!

A mai napon, 2019.03.01-én reggel 7:06-kor, a kiskorú gyermekemet gondozó szülő e-mailben tájékoztatott, melyben közölte, hogy a 2019.03.02-án a nagyszülői, illetve anyai kapcsolattartást lemondja.

Az apa arra hivatkozott, hogy a gyermek szombaton a sporttársaival egy vidéki egésznapos sportrendezvényen vesz részt. Hivatkozott a hatályos jogszabályra, hogy ő jogosan mondja le egy nappal korábban a kapcsolattartást (legalább 24 órával korábbi lemondásra hivatkozik).

 

A gondozó szülő levelére reflektálva, kérem a szülő figyelmének felhívását arra vonatkozóan, hogy a jogszabályt neki is kötelező betartania. Mivel nem az előírtaknak megfelelően járt el, így kérem, szíveskedjenek felhívni a szülő figyelmét a jogsértésre, és ennek következményeire, tekintettel arra, hogy ez a kapcsolattartás akadályoztatásának minősül.

Kérem továbbiakban, hogy kötelezzék a gondozó szülőt a kapcsolattartás megvalósítására, mind a nagyszülői, mind pedig az anyai kapcsolattartás vonatkozásában!

Kérem, kötelezzék a gondozó szülőt a kapcsolattartás elmaradása esetén, a nagyszülő utazási költségeinek térítésére!

 

Jogszabályi háttér:

Ptk. 4:182. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pótlása]

  • A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást.

 

Ptk. 4:183. § [Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért, szabályainak megszegéséért]

  • Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a másik félnek megtéríteni.

 

Ptk. 4:178. § [A kapcsolattartás joga]

  • A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

 

Kúria: A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja.

 

Indoklás:

 

  1. A Ptk. 4:182. §-ban rögzített jogszabály azt jelenti, hogy amint a kapcsolattartás megvalósulását gátló tényezőről információt szerez a kapcsolattartásra jogosult fél, azt köteles késedelem nélkül, vagyis, amint megismerte a kapcsolattartás elmaradásának lehetőségét, azonnal tájékoztatnia kell a kapcsolattartásra jogosult felet. Ezt a jogszabályi értelmezést a gyámhatósági ügyintéző is megerősítette, és elmagyarázta, hogy az apa által felhozott indok nem állja meg a helyét a jogszabály értelmezésében.
  2. A Ptk. 4:178. § (a kapcsolattartás joga) első bekezdése alapján a gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Az apa ezt megszegte a 2019.01.25-én tartott pótlás alkalmával, amikor az apa az épületben tartózkodott (annak ellenére, hogy az intézmény házirendje alapján kötelező elhagynia az intézményt), és indokolatlanul beleavatkozott a kapcsolattartás rendjébe, a gyermeket felzaklatva az indulatos kijelentéseivel, hogy: „Jogod van eldönteni, hogy itt akarsz-e lenni. Tudd meg, jogod van. Ha nem akarsz itt lenni, csak mondd meg, hogy nem akarsz anyával találkozni. Jogod van ehhez!” – Az apa ezen viselkedése ellentétes a kapcsolattartás zavartalan biztosítását elrendelő szabályozással!

 

  1. A Ptk. mellett a Kúria is kimondja: A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja.
  2. A sportrendezvény megszervezését és időpontját, kiskorúak (főleg nem óvodáskorúak) esetén, nem egy nappal korábban közlik a szülőkkel. Így az apa ezen indoklása nem összeegyeztethető a jogszabályban foglaltakkal. Életszerűtlen, hogy egy nappal a rendezvény előtt tájékoztatták a szülőket az óvodáskorú csoport rendezvényéről, főleg vidéki helyszín esetén.
  3. A gyermek szabadidős programjai előre tervezhetőek, melyeket a gyermeket nevelő szülőnek úgy kell megszerveznie, hogy azok ne ütközzenek a kapcsolattartásra jogosult fél kapcsolattartási időpontjaiba, mivel a különélő szülőnek jóval kevesebb lehetősége adódik a gyermekkel való találkozásra. Ezen esetben az újabb két hét kapcsolattartás megvonása már egy teljes hónap kihagyást jelent a gyermekemtől távol.
  4. A nagyszülő 700 kilométeres távolságra lakik, ő már megérkezett ma reggel Budapestre, így, amennyiben elmarad a kapcsolattartás, felkérjük a gondozó szülőt az útiköltség teljeskörű megtérítésére, tekintettel arra, hogy jogszabályban előírtak megszegésével, nem tájékoztatott időben a kapcsolattartás lemondásáról.
  5. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi nagyszülői kapcsolattartás elmaradt (2019.02.02-án), így a 2019.03.02-án esetlegesen elmaradó kapcsolattartási időintervallummal már 4 órát kell bepótolni úgy, hogy a gyermek óvodai, és a nagyszülő munkahelyi kötelezettségeivel, és utazásával össze lehessen egyeztetni. Figyelembe kell venni jelen esetben a kapcsolattartás helyszínét biztosító Családjóléti Központ kapcsolattartási ügyeleti rendjét is.
  6. Bírósági Végzés szól arról, hogy a kapcsolattartás megvalósításának akadályoztatására nem lehet indok sem tanulás, vagy egyéb szabadidős program. Hivatkozva az apakazigazsagert.org oldalon közzétett hivatalos bírósági szabályozásra, melyben a Bíróság kimondja, hogy a kapcsolattartás elmaradásának oka nem lehet tanulás, vagy egyéb program.
  7. A kapcsolattartásra kötelezett szülő nem változtathatja meg a kapcsolattartás időpontját, a kapcsolattartást a kapcsolattartás rendjét szabályozó döntésben meghatározott időpontban kell biztosítania. A kapcsolattartásra kötelezett fél nem szervezhet programot a kapcsolattartás időpontjára – legalábbis a kapcsolattartásra jogosult fél engedélye nélkül.

 

Amennyiben a gondozó szülő nem tartja be a kapcsolattartás jogi szabályozását, így olyan cselekményt követ el, amely felróható neki a gyermek veszélyeztetése szempontjából, és felelősségre vonható.

Kérem olyan szankció alkalmazását, amely visszatartó erővel bír a gondozó szülő önkényének, és a különélő szülő elleni (és annak családja elleni) nevelés visszatartásához!

Előfordulhat az, hogy amennyiben mégis megvalósulna a szabályozott időben történő kapcsolattartás, akkor az apa újabb bosszúállási törekvése során a gyermek ellen fordulna, őt üzengetésre, vagy ismételten ellennevelésre használná fel.

Kérem az azonnali közbenjárásukat, tekintettel arra, hogy a nagyszülő már Budapesten tartózkodik, úgy, hogy az apa nem jelezte időben a kapcsolattartás lemondását – ezáltal jogsértést és anyagi kárt okozva!

 

Budapest, 2019.03.01.                                                                                 Kertész Ágnes"

 

Ezt a levelet elküldtem tájékoztató jelleggel az illetékes gyámhivatalnak, családjóléti szolgálatnak és a fickónak is.

Ki is találhatja a Kedves Olvasó, hogy érkezett-e válasz?!

Természetesen igen!!!

„Itt továbbra is minden jogszerű, a kapcsolattartás lemondása is.

Ha jól emlékszem jogszerűtlen dolgokat nálad tártak fel, jogerősen.

Egy beadvány akkor jogszerű, ha ügyfélkapun, postai úton vagy személyesen van beadva, és aláírással van ellátva. Bárhogy vizsgálom "beadványodat", nem tűnik jogszerűnek.

Továbbá, jogszerűen egy intézményt, ügyfélként, nem lehet azonnali válaszra felszólítani.

A cirkuszcsinálás további ismérve, hogy percekkel az adott intézmény hátvági zárása előtt küldöd meg az emailt, azonnali választ kérve. 

Vagy ezekről ügyvédeid egyike sem tájékoztatott, vagy pedig a puszta cirkuszcsinálás a cél. Mint leírtam, pótlásra lesz majd lehetőség.”

 

Úgy gondolom, hogy erre már nem tudok mit válaszolni a fickónak. Ezek alapján a levelem tartalmával egyetért, csak az e-mailben megküldött tájékoztatásom formai jellegére hívta fel a figyelmem, hogy nem írtam alá...

Előzmény: telefonon felhívtam az illetékes gyámhivatalt, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy amíg nem következik be a cselekmény (vagyis a kapcsolattartás elmaradása), addig nem tudnak mit tenni. Abban maradtunk, hogy a leghamarabbi ügyfélfogadási időben beadom az általam megfogalmazottakat.

Személyesen felkerestem a kapcsolattartást biztosító központot a mai napon. Közöltem a tényeket, és azt mondták, hogy sajnos nincs erre ráhatásuk, nem tudnak mit tenni.

 

Abban maradtunk, hogy a kapcsolattartáson ott lesz a nagymama is, meg én is. Lesz jegyzőkönyv, és lesz kivizsgálás is.

Kíváncsi vagyok a fejleményekre, és arra, hogy a kivizsgáló hatóság figyelembe veszi-e a jogszabályok, a Kúria, és a Bíróság által megfogalmazottakat…

Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy van-e olyan rendezvény oviskorúaknak, amit a rendezvény előtt egy nappal közölnek a szülőkkel? (...)

 

A következő bejegyzésem a kapcsolattartásokra való felkészítésekről, az ellennevelésről fog szólni, illetve arról, hogy mit tud tenni egy anya a gyermekét ért lelki sérülések minimalizálására... (jelen esetben kéthetente 2 óra időintervallum mire, és mennyire elég?!?!).

 

"Ne sírj, anya!"

(A gyerekem rajza: Anya, meg én)

Több sorstársammal beszélgettem az elmúlt évek folyamán, akiktől hasonlóan kegyetlen módszerrel vette el a befolyásos apa, „az anyapárti rendszer” asszisztálásával a közös gyereket/gyerekeket (ritkábban, de anya is előfordul ilyen durva személyiségzavarral).

Van egy nagyon kedves anyuka ismerősöm, akinek a három gyerekéből kettőt elvett a rangos orvos apuka, így csak a legkisebb gyerek lehet vele. Esetében apuka fehéren-feketén leírta, hogy minden egyes gyerek, akit az apa gondozásába megszerez az ügyvéd, komoly összeget jelent az ügyvédnek.

"Ne sírj, anya!"

Hasonlóan éreztem én is, amikor azonnali kiemelés mellett döntött a gyámhatóság. Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy grammra, vagy kilóra adták-e el a gyerekem?! Mindannyian tudjuk, és gondolom, Te is sejted, kedves Olvasó, hogy itt nem szabad ilyet még gondolni sem, hisz a rendszer, a gyámhivatal, és egyéb nagyhatalmak CSAKIS A GYEREK ÉRDEKEIT NÉZIK!!!

"Ne sírj, anya!"

Még annál az esetnél is, amikor három gyermeket akart a bíróság elszakítani az édesanyától, és ahhoz az „édesapához” ítélni őket, akivel szemben felmerült a szexuális bántalmazás ténye. Jelen esetben az apa az egyik kereskedelmi banknál, vezető beosztásban dolgozik.

"Ne sírj, anya!"

Egy másik eset – szinte csupán két idegen voltunk egymásnak, amikor kihallatszott fél gondolatok alapján beszélgetésbe elegyedtünk.

  • Te is kéthetente láthatod a gyereked? Én is! Mi történt?” – Innen indult a beszélgetés, és a sorsközösség barátságot formált köztünk, akik megosztjuk egymással az éppen aktuális történéseket. Az ő esetében az anyukánál vélelmezhető személyiségzavar. Gyerekük egy évvel idősebb, mint az én kislányom. Anyuka rendszerint: „büdös paraszt” jelzővel illeti a közös gyereket, illetve az apa elleni nevelés erőteljesen érződik a gyerek lelkivilágán („olyan paraszt vagy, mint apád). Ennél az esetnél is az anyuka nagyon magas beosztásban dolgozik.

Azt, hogy a magas beosztás és az elnyomás, meg teljes ellehetetlenítés közt van-e korreláció, sajnos nem szabad megítélnem, de számos hasonló esettel találkozhatunk, amikor mi, kisemberek kevesek vagyunk az önérvényesítéshez, és még kevesebbek vagyunk a gyerekeink érdekének érvényesítéséhez! Próbálnak bennünket elnyomni, és bemagyarázni, hogy a hivatali tévedés nem is volt tévedés! Kedvenc példám, saját tapasztalásom: gyámhivatali fellebbezésnél elutasították az én fellebbezésem azzal az indokkal, hogy NEM VAGYOK ÜGYFÉL! – Hogy micsodaaa? Nem hittem el, amit olvasok!!! Akkor mi vagyok a gyermekem ügyében???

 "Ne sírj, anya!"

Ez csak néhány eset, de sajnos rengetegen küzdünk a rendszer hiányosságai és befolyásolhatósága ellen. Felmerül oly sokszor a kérdés, hogy ez a gyermek érdeke? EZ A KÉRDÉS IS KÖLTŐI MARAD, úgy érzem!

Hatalmas összefogásra lenne szükségünk, hogy ez ellen tenni tudjunk!!!

Egyik anyuka sorstársam osztotta meg velem az alábbi verset. Akárhányszor eszembe jut, vagy újra látom a verset, a csontomig hatol a fájdalom!

 

Menydörgős Andrea: 

„NE SÍRJ ANYA...

Ne sírj, Anya...egyszer hazamegyek,
neked kacsalábon forgó palotát veszek,
utazunk majd és nagyokat nevetünk,
ne sírj, Anya, akkor majd együtt leszünk.

Ne sírj, Anya...Most még nem mehetek,
elvették tőlünk a legszebb éveket,
látni akartam, ahogy megöregszel,
ne sírj, Anya, egyszer majd velem leszel.

Ne sírj, Anya... A fényképem ott van veled,
nézz rá, tudom, hogy meghasad a szíved.
Őrzöd azt ami belőlem ott maradt,
ne sírj, Anya, megragasztjuk, ami szétszakadt.

Ne sírj, Anya.... Tudod, hogy jól vagyok,
itt mindent megkapok,
nem szűkölök és boldog az életem,
ne sírj, Anya, itt megélek tisztességesen.

Most te mondd nekem kérlek, hogy ne sírjak,
ne ordítsak, ne toporzékoljak.
Szeretnélek hosszan ölelni,
és egyszer évek múltán hozzád hazatérni.”

 

„Ne sírj anya!”

„Ne sírj gyermekem!”

 

„Fák, csillagok, állatok és kövek 

szeressétek a gyermekeimet. 

Ha messze voltak tőlem, azalatt 

eddig is rátok bíztam sorsukat. (…)


Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 

vigyázz reájuk, hatalmas világ. 

Az ember gonosz, benne nem bízom, 

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 

szeressétek, akiket szeretek.”

(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)

Jogszolgáltatás, avagy az igazság odaát van!

Abban bízom, hogy a nyilvánosság által eljut a történetem olyanokhoz, akik kiérzik a disszonanciát a vonalvezetésben, és tudnak is érdemi lépéseket tenni azért, hogy ne kelljen anya nélkül felnőnie a lassan 6 éves kislányomnak. Így is hatalmas törés számára, hogy az apja olyan kitartóan, és a gyerek érzéseire ügyet sem vetve, ellenem használja fel a bosszújára a csöpp kis gyermeket.

Azt is el tudom képzelni, hogy a gyermekem apja konkrétan, lépésről lépésre előre kitervelte az egész, ellenem folyó hadjáratot. Ilyen kemény kijelentést csak nagyon sokszori megfontolásra, és a bizonyítékok összevetésével jelentek ki. Egyre inkább kezd bebizonyosodni az, hogy mindaz a kelepce, amibe kerültem, egy előre kalkulált terv része!

Korábbi bejegyzésemben  (https://nyiltlapokkal.blog.hu/2019/02/22/hadviselt_szerb_ferfi_a_torekeny_no_aldozata) írtam arról, hogy tekintettel arra, hogy támogató, szerető családi háttérrel rendelkezem,

új, stabil párkapcsolattal, akivel egybe szándékozunk kötni az életünket,

stabil munkahely, támogató munkahelyi légkör

rendezett anyagi körülmények

megfelelő személyiségszerkezet, gondoskodó anya

megfelelő lakás

káros szenvedélyektől mentes élet.

Ezek alapján ő is tisztában volt vele, hogy egy anyától a 2,5 éves kislányát nem fogják elvenni.

Nézzük lépésről lépésre a történéseket:

  • a gyermekem apja harcolt a jugoszláv háborúban – ennek következményeit sok leírás tartalmazza – a volt katonák sok esetben öngyilkosok lettek
  • megváltoztatja a nevét, lemond a szerb állampolgárságról, elhagyja Szerbiát
  • szoros, hosszú ideig tartó diplomáciai munkaviszonyban állt
  • kevert személyiségzavaros
  • kialakult egy új párkapcsolatom, közös jövőt terveztünk, hárman a gyerekemmel.
  • új lakást kerestem, hatósági segítséget kértem, megterveztem a különköltözésünk a gyerekemmel – azt gondoltam, hogy a gyerek apja nem tud róla…
  • részemről nem volt semmi negatívum, ami miatt elvették volna a 2,5 éves kislányomat!
  • generálni kellett valami indokot, amit rám lehet bizonyítani – Nevelő apja szerint mindig is kockáztatott, blöffölt. Ha bejön, nyer, ha nem, nagyot veszít!
  • figyelemfelkeltés, vagy tudatborulás, vagy nem tudom mi okozhatta nála a bekattanást
  • szervezetében kábítószert találtak – nincs bizonyíték arra, hogyan kerül a szervezetébe, máshol nem találnak a szerből.
  • elkezdi a bosszúhadjáratot és a lejárató kampányt
  • rokonomnak előadja, hogy a gyerek 18 éves korára több százmillió forintja lesz, amit ő biztosít
  • megfenyegeti a rokonomat, hogy ne merjen tanúskodni, mert mindenkit lecsukat
  • megfenyegeti a nagymamát, hogy lecsukatja hamis tanúzásért, feljelenti az összes rokonom, aki érintett az ügyben
  • majd elmondja a fickó a rokonomnak, hogy először a gyereket fogja elvenni, majd engem zárat 40 évre börtönbe („Ági max 3 évig fogja bírni a börtönben” – a fickó szavai), aztán jön sorba az összes családtagom, aki tanúskodott.
  • elmondja a fickó, hogy neki megvannak a kapcsolatai ahhoz, hogy mindezt véghezvigye és fogunk neki fizetni még jó keményen – tárgyalási jegyzőkönyv, tanúvallomás alapján.

Nézzünk egy kis szakirodalmat:

„Bosszúra éhes:

A hazugságok hozzátartoznak a nárcisztikus ember mindennapjaihoz, az sem számít, ha felháborítóak. Az ilyen személyiség megpróbálja saját magát az igazságtalanságok áldozataként feltüntetni. Mivel a nárcisztikus figurának teljesen eltorzult a kapcsolata a valósággal, gyakran el is hiszi a valótlan állításait. Nem úgy tekint magára, mint aki nem mond igazat, hanem mint az igazság elkeseredett védelmezőjére. A mondandója egyébként roppant meggyőző lehet, annak ellenére, hogy teljes egészében hazugságokra épül. Ez az ember mindent meg fog tenni, hogy az állításait kétségbe vonja, rágalmakat terjeszthet rólad, megtépázza a hírnevedet, és egyáltalán nem törődik vele, hogy ebből semmi sem igaz. Éppen ezért nagyon nehéz vele harcba szállni, különösen a bíróságon.”

(http://oldalborda.hu/macera/347-4-jel-hogy-felismerd-a-rejtozkodo-narcisztikus-szemelyiseget)

Nézzük a valóságot, plusz egy kis ízelítő ennek bizonyítására:

(Ilyen levelet kapott az összes szomszédom a tömbházban, ahol lakom: „Kertész szomszédasszony gyilkossági ügye”)

(Természetesen a főnökeim és kollégáim is kaptak: „Kertész kolléganő gyilkossági ügye”)

Nem mellékes a dátumozása sem: Pont a születésnapomon jelent meg. Micsoda véletlen egybeesés?!

 

A másik kedvenc levelem - a munkáltatómhoz:

„Tisztelt xy!

Elnézését kérem, hogy ily kellemetlen ügyben keresem meg Önt, de szeretném, ha az alábbiakat tudná.

Az Önök cégének egy munkatársát, név szerint Kertész Ágnest a xy rendőrség bűnügyi eljárás alá vonta gyilkossági ügyben. Ugyanis 2016. jabuár 5-én fent nevezett két nagy konyhakéssel elvágta a torkomat, úgy, hogy előtte elkábított.

A nyomozási adatok alapján az xy osztály 2016 júliusában Kertész Ágnest gyilkossággal gyanúsította meg. A gyanúsítás ténye a bűnügyi nyilvántartásban rögzítve van.

Tudom, hogy nem sok x dolgozó követ el gyilkosságot, de érdeklődni szeretnék, hogy mi ilyenkor az Önök cégének az etikai hozzáállása az ilyen munkavállalóihoz.

Ugyanis más cégeknél még az ártalmatlanság vélelme mellett is, ilyenkor az adott egyént minimum felfüggesztik, amit jogerősen nem tisztázza magát.

Morális szempontból például visszás és aggályos lenne, ha egy gyilkos az x kapott fizetését tudná saját védelmére költeni. Ebben az esetben pedig Kertész Ágnesnek egy olyan ügyvédje van, akit több ízben védte a budapesti éjszakai élet hírhedt alakjait.

Azért is kerestem meg Önt, mert nemsokára az ügy széles sajtóérdeklődésre és publicitásra számíthat, s nem szerettem volna, ha egy olyan régi és patinás céget, mint az xy cég összefüggésbe hoznának egy gyilkos nőszeméllyel. A sajtó bulvár részének képviselői előszeretettel hozzák hírbe a cégeket gyanús személyekkel vagy ügyletekkel. Ezt szeretném elkerülni az xy cég ügyében.

Kérem, hogy jelen levelet zártkörűen kezeljék, a levél létéről és annak tartalmáról a gyilkossággal gyanúsított Kertész Ágnest ne tájékoztassák.

Dátum,

Tisztelettel:

SK, FICKÓ”

 

Majd sorban vette az általa ismert barátaimat, és a közösségi oldalon küldött levelet nekik:

„Tárgy: Kertész Ági gyilkossági ügye

Kedves Barátaim!

Az év folyamán számos hamis információt kaphattatok Kertész Ágitól a gyermeke édesapjával kacsolatosan…”

 

Nézzük racionálisan a dolgokat:

  1. Mi a motivációja egy anyának arra, hogy meggyilkolja a gyereke apját, ha már az elköltözést megtervezte, és új, stabil párkapcsolata van, akivel közös jövőt terveztek?
  2. Miért adná fel egy anya az éveit és a gyerekét egy ilyen tettel? – én akkor 27 éves voltam, a gyerekem 2,5 éves. Nem vagyok egy naiv, tudatlan lány, aki nincs tisztában a dolgok következményével.
  3. Miért nem ismert a magyar jogrendszerben a családon belüli erőszak fogalma?
  4. Miért nem tudják, hogy mire képes egy személyiségzavaros? – Sorstársaim, akik hasonló helyzetben járnak, olyan önbántalmazás és öncsonkításról számolnak be a személyiségzavaros társuk esetében, amit ép ésszel fel nem tud fogni egy ember, aki nem találkozott ilyen esettel.
  5. Miért van az, hogy nők esetében sokkal nagyobb ítélet születik, mint egy hasonló estben férfi elkövetőnél?
  6. Miért van az, hogy egyetlen egy orvos szakértői vélemény alapján hoznak ítéletet, és semmi más körülményt nem vesznek figyelembe? Az új szakértő bevonására vonatkozó indítványunkat elutasították.
  7. Miért van az, hogy a szakértői megállapítást: „Volt olyan sérülése a fickónak, amit okozhatott magának”, és egyéb orvosi véleményt (két különböző orvos): „Ezen sérülést a xy akár önkezüleg is előidézhette.” másik: „xy fickót öngyilkossági kísérletből származó sérülések miatt kezelik.” – CSAK AZ ENNEK ELLENTMONDÓ VÉLEMÉNYEKET EMELTÉK BE AZ ELJÁRÁSBA! – Ez így már 3 különböző doki véleménye volt.
  8. Miért van az, hogy a minősített elkövetésnek, vagyis előre kitervelt elkövetésnek sorolják az esetet, ha az erre vonatkozó állítást semmi bizonyíték nem támasztja alá?
  9. Hogyan történhetett az, hogy a másodfokú eljárást egy tárgyalással lezárták úgy, hogy a korábban beküldött fellebbezésünket „véletlenül” meg sem kapták, el sem olvasták?

Még sorolhatnám a kérdéseimet, de azt hiszem, hogy egyelőre, sajnos csak költői kérdések maradnak, amíg hathatósan bele nem néz az ügyembe olyan, aki feltárja ezeket az összeférhetetlenségeket.

SEGÍTSÉG!!!

Bele kell dögleni a szerelembe?

Vergődéseim története egy nárcisztikus hálójában

Az én történetem is úgy kezdődött, mint egy átlagos, normális egyetemista lány története, aki szerelmes lesz. Az egyetemi tanórák mellett dolgoztam, önkénteskedtem, éltem az átlagos kollégista életemet. 2011. februárban történt, amikor megismerkedtem a leendő gyermekem apjával. 21 éves voltam. Akkor nem gondoltam elköteleződésre, elköltözésre, családalapításra, meg úgy egyáltalán… a felnőtt élet dolgaira nem gondoltam. Számomra, az akkoriban fontos, országos ifjúsági szervezet töltötte be a mindennapjaim, illetve a társelnöki pozícióban betöltött szerepem velejárói. Imádtam ezt az életet! Utaztunk, szerveztünk, hitélettel foglalkoztunk. Képviseltem a szervezetet belföldi, és nemzetközi konferenciákon, kapcsolatokat építettem, rengeteg ismerőst, barátot szereztem, képzéseken vettem részt. Ezek mellett az egyetemi éveim utolsó részénél jártam, a szakdolgozatom megírása előtt.

Kerek volt az életem, boldog és kiegyensúlyozott voltam – habár néha elfáradtam, de, mint egy igazi egyetemista, aki belevetette magát az életbe, élveztem annak az összes örömét, kihívását és velejáróját!

Az ügyfélszolgálatos munkahelyemen a honosítással (kettős állampolgárság) kapcsolatos kérdésekben nyújtottunk segítséget, így ezzel összefüggött, hogy egy diplomáciai intézménnyel „dolgoztunk együtt”. Eme diplomáciai intézmény egyik dolgozója (nevezzük a továbbiakban fickónak) egy egyedülálló, mindig élére vasalt öltönyben megjelenő, fényre sötétedő szemüveget hordó, akkoriban jó kiállású fickó volt, akinek nem utolsó sorban, megnyerő szövege is volt.

Kis, naiv egyetemista lányunknak – nekem – több sem kellett, és az előre megírt flörtölős szövegei, meg a kitervelt kelepcéje tárt karokkal várt, ahová mit sem sejtve sétáltam be.

Nagyon kis idő után meglepően mély érzelmek alakultak ki. A háttérben elkezdődött az átformálásom, miről mit sem sejtve, szálltam a nekem felfújt, rózsaszín felhő felett.

Az első szakasz pipa. Teljesen magával ragad.

Majd jön a következő szakasz, a teljes leépítés, teljesen átveszi felettem a hatalmat. Mindezt úgy teszi, hogy én vagyok a hibás mindenért!

Az első év után mindig is éreztem, hogy valami nincs rendben, csak nem tudtam, hogy mi. Mindig volt valami indok arra, hogy miért viselkedik olyan furán. Pl. amikor Erdélyből együtt költöztünk át Magyarországra, egyikünknek sem volt munkája, így azt gondoltam, hogy ez a feszültség kiváltója. Majd nekem lett munkám, neki nem. Utána meg erre gondoltam, hogy ezért van állandó probléma, feszültség. Majd ismét költöztünk. Persze, hogy azt gondoltam, hogy ez miatt nincs ő rendben. Majd megszületett a közös lányunk… Amikor kiderült, hogy lányunk lesz, nem kisfiú, két hétig nem állt velem szóba. Egy lakásban éltünk, de átnézett rajtam, mint egy üvegen, és egy szót sem szólt. Kb. erre az időpontra datálódik, amikor VÉGRENDELETET is ÍRT. A hangulatingadozásai és dühkitörései egyre fokozódtak. Depressziós volt. Én egyre inkább tartottam tőle.

Amint megszületett a kislányunk, és hazavitt bennünket a kórházból, aznap le is lépett kb. másfél hétre. Szerencsémre, a szüleim mindig támogattak, ekkor is, és ugyanakkor érkeztek meg, amikor ez a fickó utazott el Szerbiába. Egy héttel később telefonált a fickó, és közölte, hogy félúton van haza fele, és mire hazaér, a szüleim tűnjenek el a lakásból.

Korábban is történt ilyen eset, amikor lelépett 2 napra Szerbiába, fodrászhoz, én megterveztem, hogy a szüleim eljöhessenek Erdélyből, hogy láthassák az unokájukat. Nagy volt az öröm, hogy találkozhatunk, együtt töltöttük a napot. Éjszaka beállított váratlanul a fickó. Közöltem vele, hogy itt vannak a szüleim, mire éktelen haragra gerjedt. Azt mondta, hogy azonnal tűnjenek el. Reggelre, mire felébred, ne legyenek ott, különben rendőrséget hív.

Ilyen hangulatban éltünk egymás mellett. – Hogy miért nem léptem korábban? – Kialakított egy teljes függőséget. Ezt csupán azok értik meg, akik hasonló mérgező párkapcsolatban éltek/élnek. Gyámhivatalban az ügyintéző is engem hibáztatott (hopp, áldozathibáztatás hivatali szinten): „Ön egy szép, intelligens nő, ne mondja nekem, hogy elhitte a másik fenyegetéseit?” – Én nem szoktam senkinek rosszat kívánni, de ekkor azt éreztem, hogy 10%-át élje át annak, amin én mentem keresztül. 10%!!!!

A társadalmunk nem tud arról, hogy a személyiségzavar mennyire káros, és milyen következményei vannak! Teljesen elfordul mindenki ettől a problémától. A bántalmazottak az elején nem tudják, hogy miben is élnek. Amikor ráismer a bántalmazott, hogy mi a probléma forrása, rendszerint a függőség teljesen kialakult, a nárcisz leépíti az áldozata minden kapcsolatát, aláássa az önbizalmát, megváltoztatja az ÉN-képét, így az áldozat teljesen elveszti a valóságérzékét.

Nézzük, hogyan történik mindez:

Mindig ő fogja meghatározni a kapcsolat kereteit.

(Ő és csak ő egyedül, nem ti ketten: ki előtt vállal fel, mennyi időt töltötök együtt és hogyan, mikor, hogyan szexeltek, kik a barátaitok, hova mentek, mit csináltok… ő, ő, ő.)

Állandó kettős mérce szerint kell élned.

(Neki mindent szabad, neked ugyanezt nem: ő elmondhatja másoknak a te bizalmas dolgaidat, téged kicsinál ugyanezért, ő tarthat fenn párhuzamos kapcsolatokat az első perctől az utolsóig, te nem tiszteled őt eléggé, ha másra nézel, neki járnak a magányos, nyugodt esték, te állj mindig a rendelkezésére, amikor kellesz, különben kiveri a hisztit és megbüntet stb., stb.)

Nem hallgat meg rendesen soha.

(Nárcival nincs lelkizés. Elmondja a saját szempontját, téged ignorál)

 Sosem fog megoldani egy konfliktust sem.

(A végletekig elviszi a konfliktusokat, de soha nem oldja fel őket.

Nem igazán veszi számba az érzéseidet: legfeljebb ha érdekében áll.

(Veszekedtél már nárcival, amikor az rá akart venni valamire, amit te nem akartál megtenni? Ez az a pont, amikor a higgadt és kifinomult grandiózus nárci is reszketve üvölt és hisztizik, majd rád csapja a telefont/ajtót. A te szempontjaid, érzéseid? Ugyan már. Végül, ha minden kötél szakad, a cél elérése érdekében – de csak azért – úgy tesz, mintha törődne az érzéseiddel, de a következő pillanatban már látod, hogy francokat: csak meg akar győzni, hogy az legyen, amit ő akar.)

 Soha. nem. fog. bocsánatot. kérni.

(Teljesen mindegy, hogy mik a tények: neki van egy alternatív igazsága, ami AZ IGAZSÁG. Hiába egyértelmű, hogy hibát követett el, ezt a büdös életben – ha leszakad a ház – se fogja beismerni. Egy kivétel van: ha egy formális, tévedést beismerő gesztussal sokat nyerhet, anélkül viszont sokat veszíthet. Ebben az esetben előkerülnek a teátrális eszközök, érdekből képes felvenni a pléhpofát.)

 A legeslegfontosabb számára az, hogy hogyan tekintenek rá mások, milyennek tűnik kívülről.

(A tökéletes imázs kulcsfontosságú. Ha nyilvánosan beszél, kommentel veled, neked, egyértelműen nem rólad, neked szól a kommunikáció: a tökéletes kép kialakításán dolgozik ekkor is.)

Minden szülinapot és karácsonyt tönkretesz, szétzúz (finoman, a háttérből).

(Mert mindennek róla és az ő szükségleteiről kell szólnia. Ha megúsztad, a buli után dörömböl majd, hogy miért nem ez meg az volt, és számonkér olyasmi miatt, amiről ő tehet.)

 Nem sok kölcsönösséggel, együttműködéssel és kooperációval fogsz találkozni ebben a kapcsolatban.

(Te alkalmazkodsz, amikor ő füttyent. Nem alkalmazkodtál? Nem elég fontos neked, nem szereted eléggé. Folyománya? Büntetés: hiszti, szeretet- és figyelemmegvonás, eltűnés, ignorálás – miattad van ez is.)

Nem sok elvárásod marad egy idő után: boldog leszel, csak mert nem hallgat összeszorított fogakkal, nem üvöltözik veled vagy épp nem csal meg.

(Egy idő után ez olyan ritkaságszámba megy, hogy egy hosszabb periódusnak örülsz, mint majom a farkának.)

Te sosem győzhetsz.

(Mindig neki van igaza, ő mindig tudja, neki mindig van speciális szükséglete…)

A végén gyakorlatilag nulla lesz az értéked az ő szemében. Mi több, a vadidegenek értékesebbek lesznek számára, mint te, a párja.

Gyakran fog téged bűnbakká megtenni.

(Miattad van ez is. Miért nem vigyáztál jobban? Nem igaz, hogy még erre sem vagy képes.)

Rajtad fogja kitölteni a dühét, szégyenérzetét.

(Mindenki más előtt bűbájos, persze, hogy kell egy felület, ahol kijött belőle a szar: erre te tökéletesen alkalmas vagy, hiszen úgysem számítasz.)

Állandóan tojáshéjon jársz-kelsz majd.

(Nem tudhatod, min akad ki, mitől változik meg az épp kedves, érdeklődő attitűdje, és hát nem akarod kihúzni a gyufát.)

 

Egy idő után úgy hullanak le rólad személyiséged alapvonásai, mint ősszel a levelek a fáról: megszokod, hogy kizárólag az ő érzéseire, szükségleteire és reakcióira fókuszálj, és már nem is törődsz a sajátjaiddal.

 Eljutsz a pontig, amikor kétségbe vonod a valóságot, azt, amit átélsz, ami történik.

(Kognitív disszonancia. Manipuláció. A múlt megmásítása. Nem úgy volt, ahogy hiszed, úgy volt, ahogy ő mondja. Magától értetődő módon tagadja, amit akar, előtted is, az egyértelműt: nem, akkor még nem is voltatok együtt. Nem, rosszul emlékszel, nem x barátnője/pasija volt előtted, hanem x-4: a többieket utólag, magában átminősítette. Nem, XY soha nem is volt barátja. Nem, az nem úgy volt. Egy idő után már nem tudod, mi volt, és mi nem.)

A kapcsolatotok ciklusa a következőképp alakul: várakozol – reménykedsz – fájdalmat élsz át – dühös vagy – megbocsátasz – elfelejted – aztán kezdődik az egész elölről.

Téged fog hibáztatni mindenért, ami történik.

(Hiába ő határozza meg a kapcsolat kereteit és általános szerződési feltételeit, attól még ami tönkremegy, az miattad ment tönkre.)

És igen, te magadat is fogod hibáztatni mindenért.

(Te nem voltál elég, vagy te voltál túl sok.)

 Minden gyengeségedet felhasználja ellened.

(“Minden, amit mond, mostantól felhasználható ön ellen” – ilyen ez az első pillanattól, hogy kezet fogtál a nárcival. ő ezt persze nem mondja, de hamarosan megtapasztalod: minden őszinte, tiszta megosztásod, álarc nélküli valóságod csak arra jó, hogy ellened fordítsa, ha az áll érdekében az igazsága, célja érdekében. Neki semmi se szent.)

Számíthatsz a drámai lelépésekre, amelyek után a nárci úgy tűnik fel újra, mintha mi se történt volna. 

 Nem veszi ki a részét az otthoni teendőkből.

 Ha felelősségre vonod bármi miatt, dührohamot kap.

(És akkor aztán… jaj neked.)

Jön majd egy pont, amikor szeretnél már kilépni az egészből, de nem tudsz.

(Olyan ez, mint valami drog: annyira intenzív, annyira erős, és olyan mély belső dolgokra épít. Az erődet, önbizalmadat nőiességedet/férfiasságodat úgy éled meg igazán, ha van ő, mint másik fél, aki gesztusokat tesz feléd, jelen van – amikor jelen van.)

Projekció: ő kivetíti rád saját negatív szándékait, te pedig a saját jószándékodat vetíted rá.

(És milyen sokáig nem veszed ezt észre… aztán hogy hazudsz majd magadnak!)

Ha végre úgy döntesz, hogy véget vetsz a kapcsolatnak az őrület miatt, ami a mindennapjaid része, még ő fog elmebetegnek (hálátlannak, önzőnek) hívni… és persze mások is, hiszen ők csak a kedves, korrekt, szép arcát ismerik. És te is őrültnek fogod érezni magad, mintha épp ugyanolyan volnál, mint ő, holott a tudatos abúzus és a frusztráció kifejeződése közötti különbséget zongorázni lehetne.

(Egy igazi nárciról a tágabb környezete nem tudja, miféle ember, csodálja. A közelebbi környezete tudja, ők meg fognak érteni. A leginkább viszont azok értenek meg, akik ezt az egészet átélték. Nem. vagy. őrült.)

Tényleg senki sem látja, mi történik, erre légy felkészülve!

(Az történt, ami történt. Akkor is, ha senki se látta, senki se tud róla.)

Óriási árat fizetsz, ha valaha is – kapcsolaton belül vagy kívül – nemet mersz mondani neki.

https://barokeszter.hu/2016/07/25/komoly-kapcsolat-narcisztikus-szemelyisegzavarral-elo-tarssal-mire-szamits-a-szakember-szerint/

(folyt.) Amikor egy anya másodszor is elveszíti a gyermekét

Gyámhivatali „Hivatalos feljegyzés” alapján:

Ez a gyámhivatalban készült hivatalos feljegyzés, mely a második szakértői vizsgálatot követően készült.

„A szakértő az apa ismeretei alapján szakmai hibát vétett a vizsgálati módszerek megválasztásával, emiatt kilátásba helyezte kamarai etikai vizsgálat megindítását.

Előadásában fokozott indulatokkal nyilatkozott arról, hogy büntetőeljárást kezdeményezett a nagyszülő ellen hamis tanúzás és a hatóság félrevezetése miatt, és erről a nagyszülő romániai munkaadóját, illetve a megyei prefektust is értesíteni kívánja. Kijelentette, hogy „ha a nagymama nem száll le a gyermekéről, akkor rács mögé juttatja.

(…) Úgy nyilatkozott, hogy bizonyítékok megszerzése érdekében 200 méteres hatótávolságú kém kamerát szerzett már be, amellyel megfigyelheti az anyát...”

 

Szóval a rövid kitérő után folytatom az 5,5 éves kislányom történetét. A fentiek is nagyban meghatározzák azt, hogy ő hogy érzi magát. A következő szakértői vélemény pedig teljes mértékben szemlélteti azt, hogy mi történik vele.

A következő kitörölhetetlen pillanat, amikor másodszor elvesztettem a gyerekem! A gyámhivatali határozat, mely szerint a kézhezvételt követő napon, legkésőbb a második napon át kell adni a gyermeket az apjának, egy életre belém égett.

  1. november 8., illetékes családjóléti szolgálat helyisége – A nagymama, a gyermek, az anya és az apa egyszerre egy helyen. Megtörtént az átadás – átvétel, és az apa a gyerekkel már sietett is el. Még kéjesen utánam szólt, hogy „jössz velünk, vonattal Budapestre?” Én alig tudtam magamról, hirtelen letöröltem a könnyeim, és azonnal igent mondtam.

Budapest, pályaudvar – „Integess anyának” – még búcsú puszit sem adhattam a gyerekemnek, aki azt sem tudta, hogy mi történik körülötte, nem érzékelte, hogy ettől a pillanattól minden megváltozik. Amint láttam az elhaladó gyerekem, térdre rogytam, kezembe temettem az arcom és csak zokogtam, zokogtam a pályaudvar közepén…

Ettől a pillanattól kezdve az apa teljesen elzárta a gyerekem tőlünk. „Nagyvonalúan” megengedte, hogy heti 3 alkalommal telefonálhatok. Kb. négy alkalommal működött, de amikor elkezdtem sorolni a gyerekemnek telefonba, hogy kinek hiányzik ő, és mindenki szereti, ekkor az apja kivette a telefont a kezéből, annyit szólt bele, hogy: „Nem kell az apja ellen nevelni a gyereket! Ennyi volt.” Kikapcsolta a telefont, és ENNYI VOLT! Sem telefonon, sem e-mailen, semmilyen formában nem tudtam a gyerekemről semmit. Hiába kértem azonnali hatállyal a kapcsolattartás szabályozását…

Ettől a pillanattól, fél évbe került, amíg a polgári peres eljárásban sikerült szabályozni a kapcsolattartást – FÉL ÉVIG SEMMIT NEM TUDTAM A GYEREKEMRŐL, úgy, hogy sem a bíróságot, sem a gyámhivatalt nem érdekelte ez!

Szakértői vélemény 3.:

5 hónapig, tőlünk (tőlem, a nagymamától, az egész családtól) elzárva, a gyerekkel nem találkozhattunk, nem beszélhettünk, kirendeltek egy újabb szakértőt a gyereknek. A szakértő ugyanazokat a teszteket alkalmazta, mint a második esetben, de itt nagyon meglepő, ellentmondásos szakvélemény született.

A gyerek elmondása a szakvéleményben: „Egy új anyukát akarok. Egy jó. A régi anyuka, akit Kertész Ágnesnek hívnak, ő nagyon rossz anyuka. Mert ő nem szereti apát. (…) Az én anyukám? Az hazudós, meg ilyenek. Anya rosszul nevel, apa jól. Rosszat akart nekem. Apukám jó szülő, anya rossz szülő. (…) Nem szeretem anyukámat. Nem szeretem a nagymamámat.”

Kérdés a szakértő fele: „A vizsgálat során kimutatható volt-e az édesanyai/édesapai befolyásolás, a gyermek tart-e valamelyik szülőtől?

Válasz:  Kiskorú gyermek esetében a gyermek beszámolója az édesapa érzelmi igényeit tükrözte, szóhasználata felnőttes volt, ami felveti az édesapai befolyásolás lehetőségét.”

 

Azt hiszem, hogy itt nem kell elgondolkodtató kérdéseket feltenni. Itt az ellentmondó szakértői vélemények beszélnek mindenki helyett…

Az ilyen mértékű ellennevelés, amikor a gyerek azt mondja, hogy „anya gyilkos, anya elhagyott, anyát a rendőrök viszik el” – azt hiszem, hogy nem kicsit káros a gyerek fejlődése szempontjából.

Milyen szülő az ilyen? Egyáltalán milyen ember???

 

A következő bejegyzésem a megtapasztalt ellennevelésről fog szólni.

Amikor másodszor is elszakítják az anyától a gyermekét…

avagy, a kommunikált tartalom sokszor eltér a valóságtól – a gyámhivatal esetében is

 Bevallom, hogy számomra ezt a cikket a legnehezebb megírni. Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy ne a dühömet, vagy ne a csalódottságomat írjam le… Ne hibásokat keressek, hanem egyszerűen leírjam azt, hogy hogy van a gyerekem… Nehéz pusztán a tényeket leírni akkor, amikor az anyai szívem megszakad minden pillanatban, amikor a gyermekemre gondolok. 

Néhány napja kiszámoltam, hogy mennyi időt tölthettem a gyerekemmel az elmúlt 3 évben, amióta tart ez a borzalom. Nagyon meglepődtem a számokat látva. Nem egészen 6 teljes nap az elmúlt 3 évre leosztva, amit időben együtt tölthettünk…

Az alábbiakban három szakértő véleményt fogok bemutatni, amely a gyermek különböző életszakaszaiban készült és példásan tükrözi a valóságot.

Egy korábbi bejegyzésemben megírtam, hogy vették el tőlem a 2,5 éves kislányomat, és került gyermekotthonba az apai közbenjárásra. Erről itt olvashattok: 

https://nyiltlapokkal.blog.hu/2019/02/21/amikor_a_gyerek_a_legnagyobb_aldozat

Több gyámhivatalnál járt az ügyünk 3 év alatt, mint ahányszor költöznek néhányan, egész életükben. A legelső gyámhivatal elég gyorsan próbált intézkedni (annak ellenére, hogy apuka minél jobban próbálta lassítani az ügymenetet… -’ne kerüljön a nagymamához a gyerek, jobb a gyereknek a gyerekotthonban, kerüljön olyanokhoz, akiknek a nevét sem tudja, mert intellektusuknál fogva alkalmasabbak a gyerek nevelésére…’).

10 kemény napot töltött a gyerekem a szociális intézményben, ahol heti 4 alkalommal 1-1 órára látogathatta a két szülő (váltott napokon, hogy még a találkozás esélye se álljon fenn). Első alkalom 2016. január 27-én, szerdán volt. Amint megpillantottam a gyerekem, ott azonnal megsemmisültem. Már majdnem kimondtam, hogy ő nem az én gyerekem! Kérem az én gyerekem! – Most is magam előtt látom a képet, amint az a kis, 2,5 éves, megtört kislány ott áll mozdulatlanul és nem akar elindulni, csak néz szótlanul… A szemében semmit nem láttam… csak nézett… Odamentem, felkaptam az ölembe, és csak öleltem, szorosan a szívemhez.

A következő találkozónk két nappal később történt, mert másnap az apja látogatta. Már ekkor elkezdte az apa a bosszúhadjáratát felém, a gyereken keresztül. A gyerekem még nem tudott összefüggően beszélni, de azt már elmondta nekem, hogy „apa mondta, anya csap apára.” Azonnal kérvényeztem a felügyelt kapcsolattartást és a videóra rögzítést. Természetesen mindenhol széttárták a kezüket, hogy erre sem technikai, sem emberi lehetőség nincs. Oh, köszönöm szépen, hadd tömje a gyerek fejét az apja… KINEK MIT ÉR EGY GYEREK SORSA? Másik kedvenc mondatom: „Ez normális eset, hogy az egyik szülő a másikat próbálja befeketíteni a gyerek előtt.” Oh, igen???  Hogy ez normális?!? Akkor én kérek elnézést, hogy a gyerekem kis lelke a fontos számomra, és nem az apa sarazása áll a listám élén!!!

 

2016.február 4. – A gyermekem kiszabadulása a gyerekotthonból. Édesanyám átköltözött Erdélyből Magyarországra, ahol rokonok fogadták be. (jogilag sajnos nem lakhatott nálunk, hisz a gyámhivatal mindkét szülőt eltiltotta a gyerektől). Hajrá családokéve, családokmagyarországa, családalegfontosabb!

Szakértői vélemény 1. : Megvizsgálják külön a szülőket, a gyereket, a nagymamát.

Előzmény: A fickót, nevezzük apának, nem dolgozik évek óta, a háztartás kiadásait a gyerek utáni pénzbeli ellátásból fedezzük. A fickó túliskolázottnak tartja magát, hogy bármilyen kuli munkát elvégezzen, és állítása szerint: „dolgozzanak a prolik”. Rákényszerültem, hogy visszatérjek dolgozni a gyereknevelésből, mint a prolik!!! (A külön kasszán élő fickó, ha a saját pénzéből költött a közös háztartás kiadásaira, feljegyezte listába, hogy ezzel az összeggel én tartozom neki.) Így ő maradt otthon a gyerekünkkel, ő vette igénybe a helyi kismama bérletet… és sorolhatnám…

Ha a kép nem jelenik meg, itt található a tartalma:

1. Milyen a gyermek és az anya, valamint a gyermek és az apa között a kapcsolat,milyen minőségű, mélységű a gyermek kötődése a szüleihez?

Mind a gyermek-anya, mind a gyermek apa kapcsolat a kölcsönös pozitív érzelmeken alapul. A gyermek kötődése a szüleihez mély, elemi szintű szükséglete van az érzelmi biztonságra, szeretetre, törődésre.

2. A gyermek eddigi életében melyik szülő látta el dominánsabban a gyermek gondozását, nevelését?

Jelen vizsgálat adatai alapján véleményezhető, hogy a gyermek eddigi életében az apa látta el dominánsabban a gyermek gondozását, nevelését, ami egyben azt is jelentheti, hogy a gyermek vizsgálatkor tapasztalt gátlása, szorongása, az idegen környezetben való feloldódási képességének életkori normától elmaradó szintje visszavezethető az apai hatásra.

3. Milyen az anya és az apa személyisége, szülői szerepében való megerősödése, nevelési attitűdje, az milyen hatással van a gyermek személyiségfejlődésére?

Mind a két szülő személyiségében találhatóak olyan vonások, tulajdonságok, melyek csökkentik a szülői szerepben történő megerősödésüket.

Az apa nevelési attitűdjében markánsan hátrányos elem az esetenként életidegen, izolációra, a nagyon szoros szimbiózisra törekvő korlátozó nevelés, mely a gyermek harmonikus személyiségfejlődésére nézve negatív hatású.”

 

Ha a kép nem jelenik meg, itt található a tartalma:

„Az anya nevelési attitűdjében érdemi, a gyermek személyiségfejlődésére negatív ható vonás nem volt kimutatható.

1. Megállapítható-e valamelyik szülőnél személyiségzavar, pszichopatológiás kórtünet? Ha igen, az befolyásolja-e a gyermek egészséges személyiségfejlődését?

A jelen vizsgálat adatai alapján az apánál személyiségzavar, perszonopátiás személyiségfejlődés állapítható meg. Ez a körülmény hátrányos módon befolyásolhatja a gyermek egészséges személyiségfejlődését.

Az anyánál a pszichológiai vizsgálat, teszteredmények alapján ilyen jellegű eltérés nem volt kimutatható.

2. Személyiségénél, valamint a gyermek szükségleteinél fogva a gyermek anyánál, vagy apánál történő elhelyezése indokolt?

Pszichológiai szempontból, személyiségénél, valamint a gyermek szükségleteinél fogva, a gyermek anyánál történő elhelyezése indokoltabbnak véleményezhető.”

(Szakértői vélemény 10, 11. oldal)

 

Mindkét szülőnek szabályozták a kapcsolattartást kéthetente 2 órára, felügyelettel.

Közben a kislányunk cseperedett, nőtt, fejlődött. A nagymamai szeretet, és a rokoni odafigyelés, gondoskodás meghozta a gyümölcsét. A visszahúzódó, szorongó kisgyerekből egy kiegyensúlyozott, vidám kislány lett, aki barátkozott gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Szóval normális kisgyerek élete lett.

 

Szakértői vélemény 2.: megvizsgálják a nagymamát, a gyereket, az apát.

Előzmény: Az apa fellebbezéssel élt a gyámhivatal döntése ellen, miszerint édesanyámhoz helyezik a kislányunkat. A fellebbezés kivizsgálása során kirendeltek pszichológust az apa és a gyermek számára.

 Az apa a kapcsolattartásai alatt próbálta a gyereket felkészíteni a szakértői vizsgálatra. Rajzoltatott családot – „nem kell oda mama. Mi ketten vagyunk a jó csapat” megjegyzésekkel

Eközben anyukám szerette, nevelte, gondoskodott róla, mint a szívének legnagyobb kincset, óvta a csöppnyi gyermeket. Megtanította beszélni, kerékpározni, barátkozni, óvodába járni…. egyszerűen egyben szerette, mint szülő a gyermekét, nagyszülő az unokáját!

A szakértő megállapítja:

„Az apai viselkedés nem tűnt természetesnek, meghökkentőnek, némileg teatrálisnak, és az adott helyzethez kevésbé illeszkedőnek hatott (pl. négykézlábra ereszkedett, állathangokat adott ki)”

(szakértői vélemény 43. oldal).

„A gyermek a nagyszülői környezetben kezdett óvodába járni. A gyermek nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám, kapcsolatkész, jól fejlődik. Ez jelenlegi környezetének hatása.”

(szakértői vélemény 44. oldal).

 

Az apáról leírják:

Ha nem jelenik meg a kép, itt található a leírása:

„Az apa gyermeknevelési képessége az átlagosnál gyengébb. A gyermeknevelés szempontjából kedvezőtlennek ítéljük, hogy érzelmi kapcsolatokhoz felszínesen viszonyul, ill. ezekben dominanciára, fölényre törekszik, a saját szempontok hangsúlyosak. A kommunikált tartalom sokszor eltér a viselkedéstől. Ugyanakkor gyermeknevelési alkalmatlanság nem áll fenn. Az igazságügyi elmeszakértői állásfoglalás szerint: Aktuálisan a jelen vizsgálat és a rendelkezésünkre álló információk alapján pszichiátriai kezelést feltétlenül szükségessé tevő, súlyos mértékű személyiségzavar nem igazolható.” – Nekem, mint laikusnak, ezek a mondatok nem tűnnek túlzottan kedvezőnek… feltétlenül szükséges, súlyos mértékű…

 

„A rendelkezésünkre álló információk, életvezetési adatok és a személyes vizsgálat alapján a vizsgált személy esetében diszharmonikus személyiségfejlődés talaján kevert: nárcisztikus, paranoid/rejtőzködő, hisztrionikus jegyeket mutató személyiségszerkezet véleményezhető – a saját magának kedvezőbb színben való feltüntetésének törekvésével.”

A pszichológus megállapítja, hogy pszichiáter bevonására van szükség az apa vizsgálatához, mert személyiségzavart vélt felfedezni. Két pszichiátert rendeltek ki. A fenti leírások születtek. Amint beérkezett a kirendelt szakértői vélemény, azonnali hatállyal az apához helyezték a kislányunkat, azzal az ígérettel, hogy a gyámhivatali ügyintéző tekintettel lesz arra, hogy ne egyik napról a másikra emeljék ki ismét a gyereket a majdnem 2 évig tartó nagymamai nevelésből. A határozat megérkezett: „A kézhezvételtől számított, legkésőbb második napon át kell adni a gyermeket az apjának.” – Ennyit az ígéretekről, és arról, hogy a gyámhivatal a gyermek érdekében hozza meg a döntéseit!!! Hiába a szakvélemények, hiába a leírások az apa kevésbé alkalmasságáról, gyors döntés alapján – Tessék apuka, itt a gyerek, csak ne zaklasson bennünket – kb így tudom elképzelni, hogy mi történt…

 Folytatás...

 

Hadviselt szerb férfi az 50 kg-os nő áldozata

Összegezve nézzük mindkét oldalt...

Van két fél:

Van egy kb 180 cm magas, 75-80 kg-os fickó, aki Szerbiában született, szerb állampolgár. Harcolt a jugoszláv háborúban, „a világ legerősebb hadseregében kapott kiképzést”.

Elhagyja az országot, megváltoztatja a nevét, lemond a szerb állampolgárságáról.

Magyar állampolgár lesz, és ível felfele a diplomata, minisztériumi karrierje (külügy, belügy, fegyverzetellenőrzés!!!). Hatalom, kapcsolatok, pénz, nemzetbiztonság, stb…

Többször ír végrendeletet – egy alkalommal én is kaptam egy példányt ebből.

Több szakértő által megállapításra került, hogy személyiségzavara van:

  • …”az apánál személyiségzavar, perszonopátiás személyiségszerkezet véleményezhető.”
  • „a vizsgált személy esetében diszharmónikus személyiségfejlődés talaján kevert: nárcisztikus, paranoid/rejtőzködő, hisztrionikus jegyeket mutató személyiségszerkezet véleményezhető – a saját magának kedvezőbb színben való feltüntetésének törekvésével. (…) A KOMMUNIKÁLT TARTALOM SOKSZOR ELTÉR A VISELKEDÉSTŐL.”
  • „A kognitív struktúrái hajlamosítják depressziós, vagy neurotikus tünetképzésre. (…) Az acting out reakció lehetősége nem kizárt.” (acting out – dühkitörés, és öngyilkosságra való hajlam jellemzi)
  • Fokozott paranoiditás tapasztalható.”
  • „A másik szempontjainak figyelembe vételére kevésbé képes, a saját szempontjai a meghatározók számára.”

 

Van a másik fél, én:

Én egy 160 cm, 50-55 kg-os nő vagyok, Erdélyben születtem, egyházi középiskolában tanultam, egyházi ifjúsági szervezet élén önkénteskedtem 12 évig.

A szerelem miatt 2011. decemberében elhagytam az országot, Magyarországra költöztünk, kettős állampolgár lettem, 24 évesen szültem gyereket, dolgoztam logisztikai asszisztensként, illetve ügyfélszolgálatosként.

A szakértői véleményekben engem tartanak alkalmasabbnak a gyerek nevelésére, illetve nem találnak semmiféle eltérést, vagy negatívumot a személyiségszerkezetemben.

 

Ezeket egybevetve, képzeljünk el egy késes dulakodást, úgy, hogy a fickó kábítószer hatása alatt állt. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy kire milyen hatással van az adott kábítószer (az eset óta sok szakirodalmat olvastam minden idevágó témában). Az ember lelkiállapota is nagyban meghatározza, hogy milyen hatást fejt ki az adott szer a szervezetben, amit egy toxikológus szakértő nem tud megállapítani.

Érdemes megvizsgálni az előzményeket:

Én több alkalommal kerestem fel a rendőrséget azzal a gyanúmmal, hogy valószínű, hogy az élettársam drogot használ, mert nagyon durva dühkitörések, és hangulatingadozások jellemzik, és félek! Figyeljetek jól a válaszra! Amíg nincs bizonyítékom, nem tudnak mit tenni. Amíg nem folyik vér, nem tudnak mit tenni. – A családon belüli lelki erőszak iskolapéldáját mondtam el nekik, de lám, a hatóságok nem tudnak mit tenni!!!

Érdekességképpen: 2015 végén 3 alkalommal voltam rendőrségen. Erről volt hivatalos, rendőrség által kiállított igazolásom, hogy segítségért fordultam hozzájuk a dulakodás előtt több alkalommal. Ezt az igazolást becsatoltuk az iratanyagba, és nem találjuk!!! Szóval nemcsak, hogy nem veszik figyelembe, de még el is tűnik az iratok közül,  ez nem kicsit aggasztó!!! A rendőrség fele fordultam, hogy a korábban kiadott igazolást küldjék meg nekem újra! Jelenleg várom a megküldését.

Továbbá felkerestem az illetékes gyámhivatalt is. Érdembeli segítséget nem kaptam. Az ügyintéző széles mosollyal hallgatta végig a segítségkérésem, és zokogásom, majd annyit mondott, hogy ez nem a gyámügyre tartozik, és két értelmes, felnőtt ember meg kell tudnia beszélni a problémáit egymással!!! – HOGY MIIIICSODAAAA???? Még most is, ha eszembe jut ez a nemtörődömség, és felelősséghárítás, a gyomrom görcsbe rándul. Felmerem vállalni a véleményem, hogy a gyámhivatal, mint rendszer, egy GITTEGYLET!!! Amikor a tisztelt ügyintéző azt mondja az arcomba, hogy ők nem azért vannak, hogy tanácsot adjanak, hanem hogy döntést hozzanak. OH, ÉN KÉREK ELNÉZÉST, HOGY A GYERMEKEM SORSÁVAL MEGZAVARTAM A MUNKÁJÁT!!!

Felkerestem az illetékes családjóléti központot is, és jogi tanácsadást is kértem. Erről is van konkrét bizonyítékom, hogy a dulakodás előtt mikor kértem segítséget! A jogi tanácsadáson a gyermekelhelyezési per megindításáról és a gyerekem elviteléről beszélgettünk, ahol megerősített az ügyvéd abban, hogy én, mint a gyermek anyja, bármikor elvihetem a gyerekem.

Kerestem albérletet. Nem akartam a gyerekem egy anyaotthonba citálni, ahová még esetleg a saját dolgainkat sem tudtam volna vinni.

Egy ismerős által találtam kiadó lakást. Azóta is szeretettel emlékszem vissza erre a jelenetre. Mondta, hogy tud kiadó lakást Keresztúron. Én meglepődtem, hisz Székelykeresztúrról származom, mondtam neki, hogy nem akarok hazaköltözni még. Majd kiderült, hogy Rákoskeresztúrról van szó. Jó kis lakás, azóta itt lakunk. Egy kikötés volt akkor, hogy január 17-én lesz beköltözhető!!! Hát sajnos késő lett ez az időpont - a gyerekem nélkül, de azóta itt lakunk.

Összegezve: több helyen jártam segítséget kérni, gondoskodtam a megfelelő körülményekről, új életet akartam kezdeni, de hozzáteszem, hogy nem vagyok sem egy naív, sem egy ostoba lány, aki ne lenne tisztába a dolgok következményeivel.

Azzal is tisztában vagyok, hogy a másik fél, a jugo fickó nem tudott volna semmi negatívat felróni ellenem a gyermekelhelyezési per során! (ezzel ő is tisztában volt)

Tekintettel arra, hogy támogató, szerető családi háttérrel rendelkezem,

új, stabil párkapcsolattal, akivel egybe szándékozunk kötni az életünket,

stabil munkahely, támogató munkahelyi légkör

rendezett anyagi körülmények

megfelelő személyiségszerkezet, gondoskodó anya

megfelelő lakás

káros szenvedélyektől mentes élet.

Ezek alapján ő is tisztában volt vele, hogy egy anyától a 2,5 éves kislányát nem fogják elvenni.

Előfordulhat az is, hogy megtudta, hogy kialakult egy új párkapcsolatom, vagy, hogy el akarok menni a gyerekkel… 

Megíratott velem egy lemondó nyilatkozatot a gyerekről. Konkrétan előre megírt egy A4-es lapra egy nyilatkozatot, melyet kényszerített, hogy kézzel másoljak át a saját adataimmal. Itt látható a két nyilatkozat:

 

(Ha a fotó nem jelenik meg, ide bemásolom a tartalmát):

Alulírott Kertész Ágnes (adatok) az alábbi nyilatkozatot teszem:

2015. október szétköltözésünket követően xy gyerek (adatok) kiskorú gyermekemet xyapa (adatok) hagyom nevelésre.

Továbbá vállalom, hogy 2016 júniusáig ügyvédi okiratban rögzítjük, miszerint xyapa egyszemélyben jogosult dönteni a gyermeket érintő valamennyi kérdésben, valamint, hogy nem kérek láthatóságot.

Ezen ügyvédi okirat képezi majd xyapa bírósági keresetének alapját (várhatóan 2016 szeptemberig), mely alapján a bíróság határozatba foglalhatja a fentieket.

Amíg jogilag a fentiek szerint a helyzet nem rendeződik, addig is xyapa egyszemélyben kizárólagosan dönthet a gyermeket érintő valamennyi kérdésben az én konzultálásom és megkérdezésem nélkül.

Jelen nyilatkozatot sajátkezűleg írtam és a szabad akaratommal megegyező.

Budapest, 2016.01.02., Kertész Ágnes

Itt brutálisan kényszerített, hogy megírjam! Nem tudtam sem elszabadulni, sem kibújni a megírás alól, ugyanis ránkcsukta a konyha ajtaját és ott üvöltött velem, mint egy állat, hogy írjam meg. Ültem az asztal mellett, ő mögöttem állt szorosan és üvöltött! Én sírtam és remegtem, annyira féltem! Majd lenyomta a fejem az asztalra és leszorította. Fenyegetőzött mindennel! Majd leesett a papír a földre, és amint vettem volna fel, a fejemet a padlóra nyomta. Csak üvöltött és üvöltött.... A gyerekünk persze otthon volt, sírt, majd elhallgatott, be akart jönni a konyhába, de az apja nem engedte... Amint megírtam a papírt, mintha kicserélték volna, és egy másik ember lenne, megkérdezte, hogy: "Kérsz vacsorát?" Hátborzongató volt!

Kérdés: Miért mondana le egy anya a saját gyermekéről, úgy, hogy még láthatást sem kér?

Miért egyezik meg szóról szóra mindkét lap?

Miért úgy kezdődik, hogy 2015. októberi szétköltözésünket követően, ha egészen a dulakodásig, 2016.01.05-ig egy lakásban éltünk?

Miért van az egyik nyilatkozat a fickó keze írása által megírva?

Mi lehetett az oka annak, hogy le akarjon mondatni egy anyát a saját gyerekéről?

Sorolhatnánk még a kérdéseket, melyekre lehet, hogy soha nem találunk választ…

Mindenesetre szeretném, ha egy írásszakértő megvizsgálná.

 

 

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!

 

 

Hittem az igazságszolgáltatásban, de...

SEGÍTSÉGET KÉREK!

Hittem az igazságszolgáltatásban! Viszont, amikor a másodfokon sem vették figyelembe a bizonyítékainkat, a tanúvallomásokat, és csak az elsőfokú eljárás ítéletét ismételték el, akkor már elszállt minden reményem, hogy valaha is fény derülne az igazságomra. Úgy érzem, hogy nagyon el akarnak nyomni. Fura volt, hogy az elsőfokú eljárás során keletkezett bizonyítékok, szakértők, helyszíni rendőrök és szomszédok tanúvallomásai közül csak egyetlen egy orvos szakértői véleményre alapoztak mindent, és csak ez az egy szakvélemény vall ellenem, viszont ebben is sok összeférhetetlenségre derült fény. Minden más bizonyíték, vallomás mellettem szól, az én igazamat bizonyítja. Ezeket szintén nem vették figyelembe. Kértünk új szakértőt kirendelni, ám azt elutasították.

Az is fura volt a másodfokú tárgyalásnál, hogy egyetlen egy rövid tárgyalással lezárták, úgy, hogy a mi beadványunkat még el sem olvasták! (Valami érthetetlen indok miatt – nem adták át a bíróságra beérkezett beadványunkat az eljáró bírói tanácsnak, és a tárgyalás alatt ellenőrizték le a rendszerben, hogy valóban beérkezett).

Én őszintén bíztam az Ítélőtáblában, hogy mindazt a sok hiányosságot, és összeférhetetlenséget figyelembe veszik, és mérlegelik, ami az elsőfokú eljárás alatt keletkezett. Egy ilyen fajsúlyos ügynél, amelynél egy 50 kg-os nő a vádlott egy jugoszláv hadseregben is harcolt férfi ellen… A saját elmondása alapján, ő a világ legerősebb hadseregében kapta a kiképzést!

Az sem mellékes, hogy arról az emberről van szó, aki végrendeletet ír 41 évesen. Aki többször fenyegetett öngyilkossággal. Aki szerb állampolgár volt – és valamilyen oknál fogva lemondott a szerb állampolgárságáról. A neve is szerb volt, a vezetéknevét teljesen megváltoztatta, a keresztnevét magyarosíttatta. Arról az emberről beszélünk, akinek a diplomata karrierje elég gyorsan ívelt felfele. Szinten arról az emberről van szó, akinél 5 különböző szakértő (pszichológus, pszichiáter, klinikai elmeszakértő, igazságügyi szakértő) mondta ki, hogy személyiségzavaros.

Egyetlen egy másodfokú tárgyalással helyben hagyták az elsőfokú ítéletet, így jogerősen 10 év szabadságvesztéssel sújtanak.

Ezt természetesen nem hagyjuk annyiban, a Kúriához fogunk fordulni, és a lehető legtöbb felületen el fogom mondani azt a rengeteg ellentmondást, eljárási hibát, elnyomást, amellyel szembesülök az egész eljárás alatt. Ezen a felületen az eljárás összes részletét be fogom mutatni (bizonyítékok, szakértői vélemények, tanúvallomások, történések), és a büntető eljárás mellett a gyámhivatal, gyermekelhelyezési per részleteit is. Nem lehet az, hogy az igazság az mellett szól, aki ellen rengeteg bizonyíték van!!! Nem lehet, hogy az igazság a hatalmat szolgálja!!! Milyen országban élünk???

Szeretném, ha minél több mindenkihez eljutna a segítségkérésem, hisz még mindig nem térünk magunkhoz, hogy nem az igazságról szól az igazságszolgáltatás, és hogy a rengeteg mellettem szóló bizonyítékot félresöpörték és nem veszik figyelembe. Ha bárki bármiben tud segíteni, szeretettel és hálás szívvel fogadom a megkeresést és segítséget!

Huszonkilenc éves vagyok, és rettegek attól, hogy önvédelem miatt börtönbe kell mennem!

Amikor a gyerek a legnagyobb áldozat!

„Inkább gyermekotthonban, mint a nagymamánál”

Még mindig gyomorgörccsel és szívszaggató fájdalomban kitörő zokogással idézem fel azt a pillanatot, amikor a rendőrök kitépték a karomból az akkor 2,5 éves kislányomat, és gyermekotthonba kényszerítették. Visítottam, és le kellett fogniuk. A rendőrnő átadta a kislányomat az intézményben ügyeletet ellátó személyzetnek. Ott megsemmisültem! A gyerekem sírt, én is sírtam! A szívem darabokra tört, fuldokoltam, és iszonyú fejfájásom volt. Amíg élek, az a nap élesen az emlékezetembe vésődött!

Előzménye: 2016. január 5-én este, amint a rendőröknek sikerült a dulakodás után bejutniuk a lakásba, a 2,5 éves kislányunkat átvitték a szomszéd lakásba, biztonságba helyezték, ugyanis mindketten kórházi ellátásra szorultunk. Amint a helyszínen a sebeimet látták el, kérték, hogy hívjak valakit, aki magához tudja venni a kislányunkat. Egy közeli hozzátartozómat hívtam telefonon, kértem, hogy azonnal jöjjön a kislányomért.

Értesítették édesanyámat is, aki azonnal elindult Erdélyből Budapestre.

Bekerültem a kórházba, 3 napig tartottak bent. Folyamatosan érdeklődtem, hogy mi van a kislányommal és magamhoz vehetem-e? A kerületi rendőrség kiállított egy ideiglenes határozatot, amelyben a közeli hozzátartozómnál helyezik el a gyereket. Miután kiengedtek a kórházból, személyesen felkerestem a rendőrséget, és azt mondták, hogy az ideiglenes határozat hatályát veszti, nyugodtan magamhoz vehetem a gyerekem, hisz én vagyok az anyja. Ügyvédek, rendőrök, nyomozók is ugyan ezt mondták!

  1. január 25., hétfő. Az új albérletben, a költözés után, a dolgaink még a lakás közepén voltak, kettesben voltunk a kislányommal és pakoltunk, játszottunk. Délután elfáradt a gyerek, elaludt a radiátor előtt. 5 körül megérkezett két rendőr az albérletbe. Azt mondták, hogy csak leellenőrzik, hogy minden rendben van-e, nincs gond, ne aggódjak. Ment a telefonálás oda-vissza, majd azt közölték, hogy vissza kell vinniük a kislányt a rokonomhoz, akinél az elején volt. Hívtam a jogi képviselőmet, és azt mondta, hogy menjek velük. Fel kellett ébresztenem, és azonnal indulni kellett. Beültettek a rendőrautóba, és elindultunk. Egyikük folyamatosan telefonált, és csak annyit mondott, hogy megváltozott a terv és be kell mennünk a kapitányságra.

Én elkezdtem félni. A gyerekem mit sem sejtve az ölemben ült, közben nézett ki az ablakon, és a többi autósnak mondta: „HAHÓ, HAHÓ”…

A rendőrségen hosszas várakozás után jegyzőkönyvet vettek fel az elmúlt időszakról, és közölték, hogy nincs más választásuk, gyerekotthonba kell a gyereket vinni azonnali hatállyal. Nem fogtam fel és nem értettem, hogy mi történik… Majd rezzenés nélküli arccal közölte az egyik rendőr velem, hogy – idézem: „A törvény nem tudása nem mentesít a be nem tartása alól.” – Tessék??? Miről van szó???

Közölték, hogy apuka feljelentést tett, és országos körözést indítottak a gyerek holléte ügyében. Közben apuka nagyon jól tudta, hogy hol a gyerek, hisz kapott telefonszámot, ahol érdeklődhet, és el is mondta neki édesanyám, hogy hol tartózkodik a gyerek.

Itt kiderült, hogy korábban, a kerületi rendőrség által kiállított azonnali elhelyezés nem veszti hatályát!!! Mellékesen megjegyzem, hogy a mai napig nem kaptam meg az adott elhelyezésről szóló határozatot, amit később be is ismertek a rendőrségen, hogy ’nem tudták, hogy hová küldjék ki’, így nem lett kiküldve!!! KÖSZÖNÖM A TÉVES TÁJÉKOZTATÁST, EGY GYEREK SORSA MÚLIK A RENDŐRSÉGI HOZZÁNEMÉRTÉSEN!!!

Továbbá az is kiderült, hogy közölték az apukával, hogy álljon le a feljelentgetéseivel, mert ha mindenkit feljelent, akkor a gyerek intézménybe kerül, hisz nincs ahová helyezni...

A gyerek így került intézménybe…

Bármilyen nehéz is volt talpra állni, meg kellett tenni, hisz a gyerekem egy gyermekotthonban volt, egyedül, védtelen!

Sorba vettük az ügyek intézését, és azonnal elkezdtünk mindent megmozgatni, azért, hogy a 2,5 éves kislányom mielőbb kikerüljön az intézményből. Sorba vettünk mindenkit, hogy ki tud segíteni. Édesanyám kettős állampolgár, de még magyarországi hivatalos papírjai nem voltak, így elindítottuk az ügyintézést, hogy mielőbb el tudják nála helyezni. Édesanyámat rokonok fogadták be, mert az én lakásomba nem helyezhették jogilag a gyereket, így nem lakhatott nálunk. Amint a személyi, lakcímkártya, adókártya, taj kártya ügyintézést sikerült megoldani, 2016. február 4-én VÉGRE kiadták édesanyámnak a kislányomat! Eltelt 10 kemény nap, amíg a gyerekem a gyerekotthonba volt, egyedül, betegen! - A gyermekotthon részleteiről egy másik bejegyzésben írok. 

Eközben az apa is elindította az ügyei intézését. Feljelentett engem, és a rokonaim, így hozzánk nem helyezhették, és gyámhivatalnál is intézkedett. Gyámhivatali jegyzőkönyv a következőket tartalmazza, melyet az apuka vallott, és írt alá: 

„A gyermek nagymamánál történő elhelyezését nem támogatom, úgy ítélem meg, hogy a  nagymama nem alkalmas a gyermek nevelésére sem intellektusánál, sem attitűdjénél fogva. Tisztában vagyok azzal, hogy a gyermekotthoni elhelyezést traumaként éli meg a gyermek, de mégis azt mondom, hogy ott jobb helyen van, mint a mamánál. Ágnes családjában két személyt tudnék megnevezni, akik személyiségüknél és intellektusuknál fogva alkalmasak a gyerek nevelésére, ők XY lányai, a nevüket nem tudom.

(gyámhivatali jegyzőkönyv, nyilatkozat az apától)

Szörnyen megrázótény, hogy egy szülő azt nyilatkozza, hogy inkább gyermekotthonba kerüljön a gyereke, mintsem a nagymamájához. Olyan személyeket jelölt meg a gyermekotthonon kívül, akiknek a nevét sem tudja. Egyikőjükkel egyszer, másikukkal még egyszer sem találkozott. 

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!

süti beállítások módosítása