Ha van igazság, hol van?

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Jogszolgáltatás, avagy az igazság odaát van!

2019. február 28. - kertesz.agnes

Abban bízom, hogy a nyilvánosság által eljut a történetem olyanokhoz, akik kiérzik a disszonanciát a vonalvezetésben, és tudnak is érdemi lépéseket tenni azért, hogy ne kelljen anya nélkül felnőnie a lassan 6 éves kislányomnak. Így is hatalmas törés számára, hogy az apja olyan kitartóan, és a gyerek érzéseire ügyet sem vetve, ellenem használja fel a bosszújára a csöpp kis gyermeket.

Azt is el tudom képzelni, hogy a gyermekem apja konkrétan, lépésről lépésre előre kitervelte az egész, ellenem folyó hadjáratot. Ilyen kemény kijelentést csak nagyon sokszori megfontolásra, és a bizonyítékok összevetésével jelentek ki. Egyre inkább kezd bebizonyosodni az, hogy mindaz a kelepce, amibe kerültem, egy előre kalkulált terv része!

Korábbi bejegyzésemben  (https://nyiltlapokkal.blog.hu/2019/02/22/hadviselt_szerb_ferfi_a_torekeny_no_aldozata) írtam arról, hogy tekintettel arra, hogy támogató, szerető családi háttérrel rendelkezem,

új, stabil párkapcsolattal, akivel egybe szándékozunk kötni az életünket,

stabil munkahely, támogató munkahelyi légkör

rendezett anyagi körülmények

megfelelő személyiségszerkezet, gondoskodó anya

megfelelő lakás

káros szenvedélyektől mentes élet.

Ezek alapján ő is tisztában volt vele, hogy egy anyától a 2,5 éves kislányát nem fogják elvenni.

Nézzük lépésről lépésre a történéseket:

  • a gyermekem apja harcolt a jugoszláv háborúban – ennek következményeit sok leírás tartalmazza – a volt katonák sok esetben öngyilkosok lettek
  • megváltoztatja a nevét, lemond a szerb állampolgárságról, elhagyja Szerbiát
  • szoros, hosszú ideig tartó diplomáciai munkaviszonyban állt
  • kevert személyiségzavaros
  • kialakult egy új párkapcsolatom, közös jövőt terveztünk, hárman a gyerekemmel.
  • új lakást kerestem, hatósági segítséget kértem, megterveztem a különköltözésünk a gyerekemmel – azt gondoltam, hogy a gyerek apja nem tud róla…
  • részemről nem volt semmi negatívum, ami miatt elvették volna a 2,5 éves kislányomat!
  • generálni kellett valami indokot, amit rám lehet bizonyítani – Nevelő apja szerint mindig is kockáztatott, blöffölt. Ha bejön, nyer, ha nem, nagyot veszít!
  • figyelemfelkeltés, vagy tudatborulás, vagy nem tudom mi okozhatta nála a bekattanást
  • szervezetében kábítószert találtak – nincs bizonyíték arra, hogyan kerül a szervezetébe, máshol nem találnak a szerből.
  • elkezdi a bosszúhadjáratot és a lejárató kampányt
  • rokonomnak előadja, hogy a gyerek 18 éves korára több százmillió forintja lesz, amit ő biztosít
  • megfenyegeti a rokonomat, hogy ne merjen tanúskodni, mert mindenkit lecsukat
  • megfenyegeti a nagymamát, hogy lecsukatja hamis tanúzásért, feljelenti az összes rokonom, aki érintett az ügyben
  • majd elmondja a fickó a rokonomnak, hogy először a gyereket fogja elvenni, majd engem zárat 40 évre börtönbe („Ági max 3 évig fogja bírni a börtönben” – a fickó szavai), aztán jön sorba az összes családtagom, aki tanúskodott.
  • elmondja a fickó, hogy neki megvannak a kapcsolatai ahhoz, hogy mindezt véghezvigye és fogunk neki fizetni még jó keményen – tárgyalási jegyzőkönyv, tanúvallomás alapján.

Nézzünk egy kis szakirodalmat:

„Bosszúra éhes:

A hazugságok hozzátartoznak a nárcisztikus ember mindennapjaihoz, az sem számít, ha felháborítóak. Az ilyen személyiség megpróbálja saját magát az igazságtalanságok áldozataként feltüntetni. Mivel a nárcisztikus figurának teljesen eltorzult a kapcsolata a valósággal, gyakran el is hiszi a valótlan állításait. Nem úgy tekint magára, mint aki nem mond igazat, hanem mint az igazság elkeseredett védelmezőjére. A mondandója egyébként roppant meggyőző lehet, annak ellenére, hogy teljes egészében hazugságokra épül. Ez az ember mindent meg fog tenni, hogy az állításait kétségbe vonja, rágalmakat terjeszthet rólad, megtépázza a hírnevedet, és egyáltalán nem törődik vele, hogy ebből semmi sem igaz. Éppen ezért nagyon nehéz vele harcba szállni, különösen a bíróságon.”

(http://oldalborda.hu/macera/347-4-jel-hogy-felismerd-a-rejtozkodo-narcisztikus-szemelyiseget)

Nézzük a valóságot, plusz egy kis ízelítő ennek bizonyítására:

(Ilyen levelet kapott az összes szomszédom a tömbházban, ahol lakom: „Kertész szomszédasszony gyilkossági ügye”)

(Természetesen a főnökeim és kollégáim is kaptak: „Kertész kolléganő gyilkossági ügye”)

Nem mellékes a dátumozása sem: Pont a születésnapomon jelent meg. Micsoda véletlen egybeesés?!

 

A másik kedvenc levelem - a munkáltatómhoz:

„Tisztelt xy!

Elnézését kérem, hogy ily kellemetlen ügyben keresem meg Önt, de szeretném, ha az alábbiakat tudná.

Az Önök cégének egy munkatársát, név szerint Kertész Ágnest a xy rendőrség bűnügyi eljárás alá vonta gyilkossági ügyben. Ugyanis 2016. jabuár 5-én fent nevezett két nagy konyhakéssel elvágta a torkomat, úgy, hogy előtte elkábított.

A nyomozási adatok alapján az xy osztály 2016 júliusában Kertész Ágnest gyilkossággal gyanúsította meg. A gyanúsítás ténye a bűnügyi nyilvántartásban rögzítve van.

Tudom, hogy nem sok x dolgozó követ el gyilkosságot, de érdeklődni szeretnék, hogy mi ilyenkor az Önök cégének az etikai hozzáállása az ilyen munkavállalóihoz.

Ugyanis más cégeknél még az ártalmatlanság vélelme mellett is, ilyenkor az adott egyént minimum felfüggesztik, amit jogerősen nem tisztázza magát.

Morális szempontból például visszás és aggályos lenne, ha egy gyilkos az x kapott fizetését tudná saját védelmére költeni. Ebben az esetben pedig Kertész Ágnesnek egy olyan ügyvédje van, akit több ízben védte a budapesti éjszakai élet hírhedt alakjait.

Azért is kerestem meg Önt, mert nemsokára az ügy széles sajtóérdeklődésre és publicitásra számíthat, s nem szerettem volna, ha egy olyan régi és patinás céget, mint az xy cég összefüggésbe hoznának egy gyilkos nőszeméllyel. A sajtó bulvár részének képviselői előszeretettel hozzák hírbe a cégeket gyanús személyekkel vagy ügyletekkel. Ezt szeretném elkerülni az xy cég ügyében.

Kérem, hogy jelen levelet zártkörűen kezeljék, a levél létéről és annak tartalmáról a gyilkossággal gyanúsított Kertész Ágnest ne tájékoztassák.

Dátum,

Tisztelettel:

SK, FICKÓ”

 

Majd sorban vette az általa ismert barátaimat, és a közösségi oldalon küldött levelet nekik:

„Tárgy: Kertész Ági gyilkossági ügye

Kedves Barátaim!

Az év folyamán számos hamis információt kaphattatok Kertész Ágitól a gyermeke édesapjával kacsolatosan…”

 

Nézzük racionálisan a dolgokat:

  1. Mi a motivációja egy anyának arra, hogy meggyilkolja a gyereke apját, ha már az elköltözést megtervezte, és új, stabil párkapcsolata van, akivel közös jövőt terveztek?
  2. Miért adná fel egy anya az éveit és a gyerekét egy ilyen tettel? – én akkor 27 éves voltam, a gyerekem 2,5 éves. Nem vagyok egy naiv, tudatlan lány, aki nincs tisztában a dolgok következményével.
  3. Miért nem ismert a magyar jogrendszerben a családon belüli erőszak fogalma?
  4. Miért nem tudják, hogy mire képes egy személyiségzavaros? – Sorstársaim, akik hasonló helyzetben járnak, olyan önbántalmazás és öncsonkításról számolnak be a személyiségzavaros társuk esetében, amit ép ésszel fel nem tud fogni egy ember, aki nem találkozott ilyen esettel.
  5. Miért van az, hogy nők esetében sokkal nagyobb ítélet születik, mint egy hasonló estben férfi elkövetőnél?
  6. Miért van az, hogy egyetlen egy orvos szakértői vélemény alapján hoznak ítéletet, és semmi más körülményt nem vesznek figyelembe? Az új szakértő bevonására vonatkozó indítványunkat elutasították.
  7. Miért van az, hogy a szakértői megállapítást: „Volt olyan sérülése a fickónak, amit okozhatott magának”, és egyéb orvosi véleményt (két különböző orvos): „Ezen sérülést a xy akár önkezüleg is előidézhette.” másik: „xy fickót öngyilkossági kísérletből származó sérülések miatt kezelik.” – CSAK AZ ENNEK ELLENTMONDÓ VÉLEMÉNYEKET EMELTÉK BE AZ ELJÁRÁSBA! – Ez így már 3 különböző doki véleménye volt.
  8. Miért van az, hogy a minősített elkövetésnek, vagyis előre kitervelt elkövetésnek sorolják az esetet, ha az erre vonatkozó állítást semmi bizonyíték nem támasztja alá?
  9. Hogyan történhetett az, hogy a másodfokú eljárást egy tárgyalással lezárták úgy, hogy a korábban beküldött fellebbezésünket „véletlenül” meg sem kapták, el sem olvasták?

Még sorolhatnám a kérdéseimet, de azt hiszem, hogy egyelőre, sajnos csak költői kérdések maradnak, amíg hathatósan bele nem néz az ügyembe olyan, aki feltárja ezeket az összeférhetetlenségeket.

SEGÍTSÉG!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://nyiltlapokkal.blog.hu/api/trackback/id/tr1214659827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Baloghgyuri66 2019.03.05. 12:52:45

Elgondolkoztató eset. Valaha olvasott tanmese jutott eszembe,amikor a bőlcs kalifánál két anya bizonygatta melyiküké a gyermek. A kalifa egy agyafúrt kérdéssel kiderítette. Amelyik anya kêpes lett volna meghalnia a gyermeke életéért. De továbblêpve. Mint elvált ember,akinek volt része ilyen gyermekelhelyezési harcban azért megfontolják, kit is neveznék ebben a történetben áldozatnak. Szomorú,hogy az ember egójából eredőleg mire képes! Vajon egy gyermekből mit fog ilyen viselkedéssel,háttérrel nevelni ? Hol a szeretet? Hol van a gyermeknek hiteles szülő. Hogyan nevelhetjük a gyermeket arra,hogy ne szeresse a másikat, hogy ellene forduljon? Vajon min ment át a nő,az anya, aki szerette a párját, ezért vállalt tőle gyermeket? Az , aki ide eljuttatta a saját eszközeivel vajon nem hibás? Mi a megoldás? Egy gyermek, egy anya életének,kapcsolatának a tönkretétele? Azt hiszem itt egy nagyon szomorú, és az elbíráló emberek jellemét is mutató eseménysorozat tanúi lehetünk. Igen, aki hibázik,ha ez tőrtént, büntetést érdemel. De vajon mekkorát, és mit? Egy anya êlete már nem jelent semmit,ha elveszik tőle a gyermekét. Főleg, ha ő érte harcolt. Helyes az, ha vélt,valós sérelmek miatt a másik ember életét mindenáron tönkre akarja tenni valaki? Vajon a gyermekét szereti, vagy csak a tulajdonról szól annak ez a harc, aki egy gyermeket megfoszt az anyjától? Nem csak nekünk, a bíráknak is el kellene gondolkozni ezen. A gyermekért szorítok igazán, vajon ő benne mekkora törést okoz az események következménye? Mikêppen lehetne a sérülését minimalizálni? Ez lenne a jövő kérdése.

jjulu 2019.03.21. 12:29:50

Salamon is ezt a kérdést tette fel a hozzá érkező anyáknak, mint a kalifa. :-)
Nekem továbbra is kérdés, hogy miben tudunk segíteni ?!!
Mindenképp küzdj a kislányért, innen is sok erőt kívánok hozzá.
Az fordult még meg a fejemben, hogy nem lehet, hogy lefizette a döntéshozókat is? Az OK, hogy olyan ügyvédet tud fogadni, aki két vállra fekteti és megvezeti őket, erre kellene valahogy felkészülni, mert aljas.
Nekem az apám volt ilyen pszichopata, 6 éve meghalt, évekig rendeztük utána az ügyeit, és a fiatalkori trauma hatásait a mai napig érzem magamon minden nap. Személyes élményem, hogy addig lehet kijönni, egy ilyen apával, ameddig engedelmeskedsz neki. Amint elkezd majd serdülni és önálló véleménnyel rendelkezni a kislány, vele is azt fogja csinálni, mint veled. Őszintén sajnálom!!

kertesz.agnes 2019.03.21. 12:35:03

Az a baj, hogy ebben a történetben bármi előfordulhat a másik fél részéről. Elég összetett és befolyásos a kapcsolati hálója.
Ettől félek a gyerekemnél is - de bárhogyan küzdök a hivatalokkal, sajnos erre csak legyintenek.... Pedig nagyon komoly veszélyforrás!!!
De aki nem tapasztalta... Hisz Te is tudod... :(

Köszönöm a biztatást! Nem adom fel!!!

jjulu 2019.03.23. 12:01:15

Nem gondolják a hivatalokban, hogy mennyi baromságot képes összehordani, jóhiszeműen elhiszik, amiket leír. Neked is le kellene írni részletesen, minden egyes napot, amikor bántalmazott, fizikailag vagy lelkileg, ugyanolyan részletesen, mert tényleg nem gondolják, hogy mi mindenre képes.
Tudom, állandó készenlétben kell lenni, hogy megint mit művel. Folyton eléri, hogy róla szóljon minden. Aztán meg beállítja magát áldozatnak, tipikus képlet. A tanuk hozzá már csak a díszlet.

Vagy meg kellene vele egyezni valahogy, hogy fogadja el, hogy te is szülője vagy a kislánynak, nem negligálhat teljesen a családoddal együtt. Hamarosan iskolába megy, nem szólhat az élete a balhéról, nyugodt környezetre van szüksége és mindkét szülőjére, külön-külön. Mondjuk 1 hétig nála van a kislány, 1 hét nálatok vagy valami ésszerű kompromisszum. Ha van ilyen egyáltalán ebben az esetben. Mert abba valszeg nem megy bele, hogy hétvégi apuka legyen. Sok sikert!!

Nescafé 2019.04.14. 19:27:36

Valakit gyilkosságért elítélnek éppen, amit valószínűleg el sem követett... ha jól értettem. Elolvastam a teljes blogot. Emberek, ébresztő! Itt nincs helye filozófiai eszmefuttatásoknak a salamoni ítéletről meg hogy hetente kinél legyen a gyerek... Ez nem csak egy szomorú történet. Itt tenni kell valamit, konkrétan. Ha mást nem, tömegesen a hölgy mellé állni. Én külföldön vagyok, fogalmam sincs, hogy segíthetnék, de itt ez kell, segítség, hiszen ezt írja a hölgy is. Egy egész ellene fordult hatalommal áll szemben egyedül, megfélemlítésekkel, egy őrülttel szemben. Ébresztő! Épp gyilkosságért ítélték el. Ha nem követte el, márpedig nekem úgy tűnik, nem, képzeljük már magunkat a helyébe. Sajnálkozó megjegyzésekkel, meg a saját, lényegesen egyszerűbb történeteink felhozásával aligha megyünk valamire.
süti beállítások módosítása