Ez a bejegyzésem most csakis neked szól! Tudom, hogy olvasod… Tudom azt is, hogy lehallgatsz – eddig csak sejtettem, de most már bizonyítékom is van rá! Azt is tudom, hogy hol laksz, hol dolgozol, hol vásárolsz! Már régóta tudom, és képzeld, nem esett semmi bántódásod. Hiszen te nagyon félsz tőlem, meg a bírósági tanúd is retteg – ezért kellett egy bodyguard kinézetű fószer védelmezze a tárgyaláson. Mellesleg az aznapi tárgyaláson pont a kényelmetlen magas sarkú cipőm volt rajtam…
Tényleg azt gondolod, hogyha kisbetűvel írod „romániát”, az engem zavarni fog? Vagy azt hiszed, hogy az a sok rágalom, amit rólam és a családomról terjesztesz mindenhol, nem fog visszaütni rád, és nem fognak rájönni, hogy kettőnk közül ki a pszichopata? Egyikünknek papírja is van erről – nem is kevés! De hát ezt te tudod, hisz neked még szerb papírod is van arról, hogy nem vagy beszámítható!
Vicces, hogy még a neved jelentése is alátámasztja azt, amit a pszichiáter kimondott rólad: meglehetősen keményfejű, kompromisszumra nem hajlandó. Őszintén hangot ad a véleményének bármely helyzetben, nem törődve azzal a határral, melyet átlépve mondandóját már inkább az érzéketlenség, mint az őszinteség jellemzi.
Szóval készülj, hogy hamarosan nevén is nevezem az összes ügyintézőt, szakértőt, na meg nem utolsó sorban téged is. (csak szóltam).
Azt hiszed, hogy ha írásban közlöd, hogy az ünnepeket a szülővárosomban és egyetemi városomban fogod tölteni, azzal valakit meg tudsz ijeszteni? Kedvenc szófordulatod, amit szoktál használni, hogy „informátoraim szerint” – szerintem meg vagy le kellene cserélni azokat az informátorokat, vagy alá kellene támasztani bizonyítékokkal, ellenben alaptalan rágalom kategóriába tartozik, amit írsz! Persze te nem a minőségre, hanem a mennyiségre gyúrsz, hogy darabszám minél több ellenem szóló mondatod legyen. Szerintem már elég rongyosra lapozhattad az Andersen mesekönyvet!
Kicsit visszás, hogy Székelyföldről és egy lovaskocsiról azt állítod, hogy higiéniai fertő, holott a gyermekem és a te lakóhelyed előtt a hajléktalanok lövik magukat, isznak, és nem kicsit bűzlenek – a hajléktalan törvény után is… több alkalommal is! A gyermekemnek ezt kell minden reggel és délután látnia a ház bejárata előtt…
Amit a gyerekkel művelsz, azt sajnos csak a Jóisten látja, de én tudom. Egy percig se legyen kételyed afelől, hogy milyen értelmes a gyerekünk. Ő kicsi, de nem hülye! Lát, érzékel, tapasztal.... és majd dönt! meg a karma...