Van két fél:

Van egy kb 180 cm magas, 75-80 kg-os fickó, aki Szerbiában született, szerb állampolgár. Harcolt a jugoszláv háborúban, „a világ legerősebb hadseregében kapott kiképzést”.

Elhagyja az országot, megváltoztatja a nevét, lemond a szerb állampolgárságáról.

Magyar állampolgár lesz, és ível felfele a diplomata, minisztériumi karrierje (külügy, belügy, fegyverzetellenőrzés!!!). Hatalom, kapcsolatok, pénz, nemzetbiztonság, stb…

Többször ír végrendeletet – egy alkalommal én is kaptam egy példányt ebből.

Több szakértő által megállapításra került, hogy személyiségzavara van:

• …”az apánál személyiségzavar, perszonopátiás személyiségszerkezet véleményezhető.”
• „a vizsgált személy esetében diszharmónikus személyiségfejlődés talaján kevert: nárcisztikus, paranoid/rejtőzködő, hisztrionikus jegyeket mutató személyiségszerkezet véleményezhető – a saját magának kedvezőbb színben való feltüntetésének törekvésével. (…) A KOMMUNIKÁLT TARTALOM SOKSZOR ELTÉR A VISELKEDÉSTŐL.”
• „A kognitív struktúrái hajlamosítják depressziós, vagy neurotikus tünetképzésre. (…) Az acting out reakció lehetősége nem kizárt.” (acting out – dühkitörés, és öngyilkosságra való hajlam jellemzi)
• „Fokozott paranoiditás tapasztalható.”
• „A másik szempontjainak figyelembe vételére kevésbé képes, a saját szempontjai a meghatározók számára.”

Van a másik fél, én:

Én egy 160 cm, 50-55 kg-os nő vagyok, Erdélyben születtem, egyházi középiskolában tanultam, egyházi ifjúsági szervezet élén önkénteskedtem 12 évig.

A szerelem miatt 2011. decemberében elhagytam az országot, Magyarországra költöztünk, kettős állampolgár lettem, 24 évesen szültem gyereket, dolgoztam logisztikai asszisztensként, illetve ügyfélszolgálatosként.

A szakértői véleményekben engem tartanak alkalmasabbnak a gyerek nevelésére, illetve nem találnak semmiféle eltérést, vagy negatívumot a személyiségszerkezetemben.

Ezeket egybevetve, képzeljünk el egy késes dulakodást, úgy, hogy a fickó kábítószer hatása alatt állt. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy kire milyen hatással van az adott kábítószer (az eset óta sok szakirodalmat olvastam minden idevágó témában). Az ember lelkiállapota is nagyban meghatározza, hogy milyen hatást fejt ki az adott szer a szervezetben, amit egy toxikológus szakértő nem tud megállapítani.

Érdemes megvizsgálni az előzményeket:

Én több alkalommal kerestem fel a rendőrséget azzal a gyanúmmal, hogy valószínű, hogy az élettársam drogot használ, mert nagyon durva dühkitörések, és hangulatingadozások jellemzik, és félek! Figyeljetek jól a válaszra! Amíg nincs bizonyítékom, nem tudnak mit tenni. Amíg nem folyik vér, nem tudnak mit tenni. – A családon belüli lelki erőszak iskolapéldáját mondtam el nekik, de lám, a hatóságok nem tudnak mit tenni!!!

Érdekességképpen: 2015 végén 3 alkalommal voltam rendőrségen. Erről volt hivatalos, rendőrség által kiállított igazolásom, hogy segítségért fordultam hozzájuk a dulakodás előtt több alkalommal. Ezt az igazolást becsatoltuk az iratanyagba, és nem találjuk!!! Szóval nemcsak, hogy nem veszik figyelembe, de még el is tűnik az iratok közül,  ez nem kicsit aggasztó!!! A rendőrség fele fordultam, hogy a korábban kiadott igazolást küldjék meg nekem újra! Jelenleg várom a megküldését.

Továbbá felkerestem az illetékes gyámhivatalt is. Érdembeli segítséget nem kaptam. Az ügyintéző széles mosollyal hallgatta végig a segítségkérésem, és zokogásom, majd annyit mondott, hogy ez nem a gyámügyre tartozik, és két értelmes, felnőtt ember meg kell tudnia beszélni a problémáit egymással!!! – HOGY MIIIICSODAAAA???? Még most is, ha eszembe jut ez a nemtörődömség, és felelősséghárítás, a gyomrom görcsbe rándul. Felmerem vállalni a véleményem, hogy a gyámhivatal, mint rendszer, egy GITTEGYLET!!! Amikor a tisztelt ügyintéző azt mondja az arcomba, hogy ők nem azért vannak, hogy tanácsot adjanak, hanem hogy döntést hozzanak. OH, ÉN KÉREK ELNÉZÉST, HOGY A GYERMEKEM SORSÁVAL MEGZAVARTAM A MUNKÁJÁT!!!

Felkerestem az illetékes családjóléti központot is, és jogi tanácsadást is kértem. Erről is van konkrét bizonyítékom, hogy a dulakodás előtt mikor kértem segítséget! A jogi tanácsadáson a gyermekelhelyezési per megindításáról és a gyerekem elviteléről beszélgettünk, ahol megerősített az ügyvéd abban, hogy én, mint a gyermek anyja, bármikor elvihetem a gyerekem.

Kerestem albérletet. Nem akartam a gyerekem egy anyaotthonba citálni, ahová még esetleg a saját dolgainkat sem tudtam volna vinni.

Egy ismerős által találtam kiadó lakást. Azóta is szeretettel emlékszem vissza erre a jelenetre. Mondta, hogy tud kiadó lakást Keresztúron. Én meglepődtem, hisz Székelykeresztúrról származom, mondtam neki, hogy nem akarok hazaköltözni még. Majd kiderült, hogy Rákoskeresztúrról van szó. Jó kis lakás, azóta itt lakunk. Egy kikötés volt akkor, hogy január 17-én lesz beköltözhető!!! Hát sajnos késő lett ez az időpont - a gyerekem nélkül, de azóta itt lakunk.

Összegezve: több helyen jártam segítséget kérni, gondoskodtam a megfelelő körülményekről, új életet akartam kezdeni, de hozzáteszem, hogy nem vagyok sem egy naív, sem egy ostoba lány, aki ne lenne tisztába a dolgok következményeivel.

Azzal is tisztában vagyok, hogy a másik fél, a jugo fickó nem tudott volna semmi negatívat felróni ellenem a gyermekelhelyezési per során! (ezzel ő is tisztában volt)

Tekintettel arra, hogy támogató, szerető családi háttérrel rendelkezem,

új, stabil párkapcsolattal, akivel egybe szándékozunk kötni az életünket,

stabil munkahely, támogató munkahelyi légkör

rendezett anyagi körülmények

megfelelő személyiségszerkezet, gondoskodó anya

megfelelő lakás

káros szenvedélyektől mentes élet.

Ezek alapján ő is tisztában volt vele, hogy egy anyától a 2,5 éves kislányát nem fogják elvenni.

Előfordulhat az is, hogy megtudta, hogy kialakult egy új párkapcsolatom, vagy, hogy el akarok menni a gyerekkel… 

Megíratott velem egy lemondó nyilatkozatot a gyerekről. Konkrétan előre megírt egy A4-es lapra egy nyilatkozatot, melyet kényszerített, hogy kézzel másoljak át a saját adataimmal. Itt látható a két nyilatkozat:

(Ha a fotó nem jelenik meg, ide bemásolom a tartalmát):

Alulírott Kertész Ágnes (adatok) az alábbi nyilatkozatot teszem:

2015. október szétköltözésünket követően xy gyerek (adatok) kiskorú gyermekemet xyapa (adatok) hagyom nevelésre.

Továbbá vállalom, hogy 2016 júniusáig ügyvédi okiratban rögzítjük, miszerint xyapa egyszemélyben jogosult dönteni a gyermeket érintő valamennyi kérdésben, valamint, hogy nem kérek láthatóságot.

Ezen ügyvédi okirat képezi majd xyapa bírósági keresetének alapját (várhatóan 2016 szeptemberig), mely alapján a bíróság határozatba foglalhatja a fentieket.

Amíg jogilag a fentiek szerint a helyzet nem rendeződik, addig is xyapa egyszemélyben kizárólagosan dönthet a gyermeket érintő valamennyi kérdésben az én konzultálásom és megkérdezésem nélkül.

Jelen nyilatkozatot sajátkezűleg írtam és a szabad akaratommal megegyező.

Budapest, 2016.01.02., Kertész Ágnes

Itt brutálisan kényszerített, hogy megírjam! Nem tudtam sem elszabadulni, sem kibújni a megírás alól, ugyanis ránkcsukta a konyha ajtaját és ott üvöltött velem, mint egy állat, hogy írjam meg. Ültem az asztal mellett, ő mögöttem állt szorosan és üvöltött! Én sírtam és remegtem, annyira féltem! Majd lenyomta a fejem az asztalra és leszorította. Fenyegetőzött mindennel! Majd leesett a papír a földre, és amint vettem volna fel, a fejemet a padlóra nyomta. Csak üvöltött és üvöltött.... A gyerekünk persze otthon volt, sírt, majd elhallgatott, be akart jönni a konyhába, de az apja nem engedte... Amint megírtam a papírt, mintha kicserélték volna, és egy másik ember lenne, megkérdezte, hogy: "Kérsz vacsorát?" Hátborzongató volt!

Kérdés: Miért mondana le egy anya a saját gyermekéről, úgy, hogy még láthatást sem kér?

Miért egyezik meg szóról szóra mindkét lap?

Miért úgy kezdődik, hogy 2015. októberi szétköltözésünket követően, ha egészen a dulakodásig, 2016.01.05-ig egy lakásban éltünk?

Miért van az egyik nyilatkozat a fickó keze írása által megírva?

Mi lehetett az oka annak, hogy le akarjon mondatni egy anyát a saját gyerekéről?

Sorolhatnánk még a kérdéseket, melyekre lehet, hogy soha nem találunk választ…

Mindenesetre szeretném, ha egy írásszakértő megvizsgálná.

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!