Gyámhivatali „Hivatalos feljegyzés” alapján:
Ez a gyámhivatalban készült hivatalos feljegyzés, mely a második szakértői vizsgálatot követően készült.
„A szakértő az apa ismeretei alapján szakmai hibát vétett a vizsgálati módszerek megválasztásával, emiatt kilátásba helyezte kamarai etikai vizsgálat megindítását.
Előadásában fokozott indulatokkal nyilatkozott arról, hogy büntetőeljárást kezdeményezett a nagyszülő ellen hamis tanúzás és a hatóság félrevezetése miatt, és erről a nagyszülő romániai munkaadóját, illetve a megyei prefektust is értesíteni kívánja. Kijelentette, hogy „ha a nagymama nem száll le a gyermekéről, akkor rács mögé juttatja.
(…) Úgy nyilatkozott, hogy bizonyítékok megszerzése érdekében 200 méteres hatótávolságú kém kamerát szerzett már be, amellyel megfigyelheti az anyát...”
Szóval a rövid kitérő után folytatom az 5,5 éves kislányom történetét. A fentiek is nagyban meghatározzák azt, hogy ő hogy érzi magát. A következő szakértői vélemény pedig teljes mértékben szemlélteti azt, hogy mi történik vele.
A következő kitörölhetetlen pillanat, amikor másodszor elvesztettem a gyerekem! A gyámhivatali határozat, mely szerint a kézhezvételt követő napon, legkésőbb a második napon át kell adni a gyermeket az apjának, egy életre belém égett.
- november 8., illetékes családjóléti szolgálat helyisége – A nagymama, a gyermek, az anya és az apa egyszerre egy helyen. Megtörtént az átadás – átvétel, és az apa a gyerekkel már sietett is el. Még kéjesen utánam szólt, hogy „jössz velünk, vonattal Budapestre?” Én alig tudtam magamról, hirtelen letöröltem a könnyeim, és azonnal igent mondtam.
Budapest, pályaudvar – „Integess anyának” – még búcsú puszit sem adhattam a gyerekemnek, aki azt sem tudta, hogy mi történik körülötte, nem érzékelte, hogy ettől a pillanattól minden megváltozik. Amint láttam az elhaladó gyerekem, térdre rogytam, kezembe temettem az arcom és csak zokogtam, zokogtam a pályaudvar közepén…
Ettől a pillanattól kezdve az apa teljesen elzárta a gyerekem tőlünk. „Nagyvonalúan” megengedte, hogy heti 3 alkalommal telefonálhatok. Kb. négy alkalommal működött, de amikor elkezdtem sorolni a gyerekemnek telefonba, hogy kinek hiányzik ő, és mindenki szereti, ekkor az apja kivette a telefont a kezéből, annyit szólt bele, hogy: „Nem kell az apja ellen nevelni a gyereket! Ennyi volt.” Kikapcsolta a telefont, és ENNYI VOLT! Sem telefonon, sem e-mailen, semmilyen formában nem tudtam a gyerekemről semmit. Hiába kértem azonnali hatállyal a kapcsolattartás szabályozását…
Ettől a pillanattól, fél évbe került, amíg a polgári peres eljárásban sikerült szabályozni a kapcsolattartást – FÉL ÉVIG SEMMIT NEM TUDTAM A GYEREKEMRŐL, úgy, hogy sem a bíróságot, sem a gyámhivatalt nem érdekelte ez!
Szakértői vélemény 3.:
5 hónapig, tőlünk (tőlem, a nagymamától, az egész családtól) elzárva, a gyerekkel nem találkozhattunk, nem beszélhettünk, kirendeltek egy újabb szakértőt a gyereknek. A szakértő ugyanazokat a teszteket alkalmazta, mint a második esetben, de itt nagyon meglepő, ellentmondásos szakvélemény született.
A gyerek elmondása a szakvéleményben: „Egy új anyukát akarok. Egy jó. A régi anyuka, akit Kertész Ágnesnek hívnak, ő nagyon rossz anyuka. Mert ő nem szereti apát. (…) Az én anyukám? Az hazudós, meg ilyenek. Anya rosszul nevel, apa jól. Rosszat akart nekem. Apukám jó szülő, anya rossz szülő. (…) Nem szeretem anyukámat. Nem szeretem a nagymamámat.”
Kérdés a szakértő fele: „A vizsgálat során kimutatható volt-e az édesanyai/édesapai befolyásolás, a gyermek tart-e valamelyik szülőtől?
Válasz: Kiskorú gyermek esetében a gyermek beszámolója az édesapa érzelmi igényeit tükrözte, szóhasználata felnőttes volt, ami felveti az édesapai befolyásolás lehetőségét.”
Azt hiszem, hogy itt nem kell elgondolkodtató kérdéseket feltenni. Itt az ellentmondó szakértői vélemények beszélnek mindenki helyett…
Az ilyen mértékű ellennevelés, amikor a gyerek azt mondja, hogy „anya gyilkos, anya elhagyott, anyát a rendőrök viszik el” – azt hiszem, hogy nem kicsit káros a gyerek fejlődése szempontjából.
Milyen szülő az ilyen? Egyáltalán milyen ember???
A következő bejegyzésem a megtapasztalt ellennevelésről fog szólni.
