Ha van igazság, hol van?

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Hittem az igazságszolgáltatásban...

"Ne sírj, anya!"

2019. február 28. - kertesz.agnes

(A gyerekem rajza: Anya, meg én)

Több sorstársammal beszélgettem az elmúlt évek folyamán, akiktől hasonlóan kegyetlen módszerrel vette el a befolyásos apa, „az anyapárti rendszer” asszisztálásával a közös gyereket/gyerekeket (ritkábban, de anya is előfordul ilyen durva személyiségzavarral).

Van egy nagyon kedves anyuka ismerősöm, akinek a három gyerekéből kettőt elvett a rangos orvos apuka, így csak a legkisebb gyerek lehet vele. Esetében apuka fehéren-feketén leírta, hogy minden egyes gyerek, akit az apa gondozásába megszerez az ügyvéd, komoly összeget jelent az ügyvédnek.

"Ne sírj, anya!"

Hasonlóan éreztem én is, amikor azonnali kiemelés mellett döntött a gyámhatóság. Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy grammra, vagy kilóra adták-e el a gyerekem?! Mindannyian tudjuk, és gondolom, Te is sejted, kedves Olvasó, hogy itt nem szabad ilyet még gondolni sem, hisz a rendszer, a gyámhivatal, és egyéb nagyhatalmak CSAKIS A GYEREK ÉRDEKEIT NÉZIK!!!

"Ne sírj, anya!"

Még annál az esetnél is, amikor három gyermeket akart a bíróság elszakítani az édesanyától, és ahhoz az „édesapához” ítélni őket, akivel szemben felmerült a szexuális bántalmazás ténye. Jelen esetben az apa az egyik kereskedelmi banknál, vezető beosztásban dolgozik.

"Ne sírj, anya!"

Egy másik eset – szinte csupán két idegen voltunk egymásnak, amikor kihallatszott fél gondolatok alapján beszélgetésbe elegyedtünk.

  • Te is kéthetente láthatod a gyereked? Én is! Mi történt?” – Innen indult a beszélgetés, és a sorsközösség barátságot formált köztünk, akik megosztjuk egymással az éppen aktuális történéseket. Az ő esetében az anyukánál vélelmezhető személyiségzavar. Gyerekük egy évvel idősebb, mint az én kislányom. Anyuka rendszerint: „büdös paraszt” jelzővel illeti a közös gyereket, illetve az apa elleni nevelés erőteljesen érződik a gyerek lelkivilágán („olyan paraszt vagy, mint apád). Ennél az esetnél is az anyuka nagyon magas beosztásban dolgozik.

Azt, hogy a magas beosztás és az elnyomás, meg teljes ellehetetlenítés közt van-e korreláció, sajnos nem szabad megítélnem, de számos hasonló esettel találkozhatunk, amikor mi, kisemberek kevesek vagyunk az önérvényesítéshez, és még kevesebbek vagyunk a gyerekeink érdekének érvényesítéséhez! Próbálnak bennünket elnyomni, és bemagyarázni, hogy a hivatali tévedés nem is volt tévedés! Kedvenc példám, saját tapasztalásom: gyámhivatali fellebbezésnél elutasították az én fellebbezésem azzal az indokkal, hogy NEM VAGYOK ÜGYFÉL! – Hogy micsodaaa? Nem hittem el, amit olvasok!!! Akkor mi vagyok a gyermekem ügyében???

 "Ne sírj, anya!"

Ez csak néhány eset, de sajnos rengetegen küzdünk a rendszer hiányosságai és befolyásolhatósága ellen. Felmerül oly sokszor a kérdés, hogy ez a gyermek érdeke? EZ A KÉRDÉS IS KÖLTŐI MARAD, úgy érzem!

Hatalmas összefogásra lenne szükségünk, hogy ez ellen tenni tudjunk!!!

Egyik anyuka sorstársam osztotta meg velem az alábbi verset. Akárhányszor eszembe jut, vagy újra látom a verset, a csontomig hatol a fájdalom!

 

Menydörgős Andrea: 

„NE SÍRJ ANYA...

Ne sírj, Anya...egyszer hazamegyek,
neked kacsalábon forgó palotát veszek,
utazunk majd és nagyokat nevetünk,
ne sírj, Anya, akkor majd együtt leszünk.

Ne sírj, Anya...Most még nem mehetek,
elvették tőlünk a legszebb éveket,
látni akartam, ahogy megöregszel,
ne sírj, Anya, egyszer majd velem leszel.

Ne sírj, Anya... A fényképem ott van veled,
nézz rá, tudom, hogy meghasad a szíved.
Őrzöd azt ami belőlem ott maradt,
ne sírj, Anya, megragasztjuk, ami szétszakadt.

Ne sírj, Anya.... Tudod, hogy jól vagyok,
itt mindent megkapok,
nem szűkölök és boldog az életem,
ne sírj, Anya, itt megélek tisztességesen.

Most te mondd nekem kérlek, hogy ne sírjak,
ne ordítsak, ne toporzékoljak.
Szeretnélek hosszan ölelni,
és egyszer évek múltán hozzád hazatérni.”

 

„Ne sírj anya!”

„Ne sírj gyermekem!”

 

„Fák, csillagok, állatok és kövek 

szeressétek a gyermekeimet. 

Ha messze voltak tőlem, azalatt 

eddig is rátok bíztam sorsukat. (…)


Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 

vigyázz reájuk, hatalmas világ. 

Az ember gonosz, benne nem bízom, 

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 

szeressétek, akiket szeretek.”

(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)

A bejegyzés trackback címe:

https://nyiltlapokkal.blog.hu/api/trackback/id/tr9814660193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása