Adott egy helyzet, egy késes dulakodás. Ketten voltunk a lakásban, és az akkor 2,5 éves közös gyerekünk. Nincsenek tanúk, mindketten ellentétes vallomást teszünk.

Ő azt állítja, hogy én bedrogoztam, és amikor elkábult, egy konyhakéssel megszúrtam a nyakát, és meg akartam ölni. A vallomása részletes, mozzanatról mozzanatra leírja, hogy ki mikor, milyen szögben, milyen sebet ejtett, milyen pozícióban. Elmondja, hogy ő mennyire figyelmes volt, hogy engem ne sebesítsen meg. Elmondja a vallomásában, hogy mondta nekem: „Ági, ezért te börtönbe mész”.

Én azt állítom, hogy miután egy nagyon éles, szinte emberfeletti hangot hallottam, őt a saját ürülékében, hányásában és véresen, egy késsel a kezében találtam. Én sokkot kaptam, és valami ösztönös cselekedetként egyből ki akartam venni a kést a kezéből. Rám támadt.

Dulakodni kezdtünk. Én sok mindenre nem emlékszem a sokkhatástól. Ő droghatás alatt, elkábulva is részletesen mindenre pontosan emlékezett. Hát nem érdekes???

Tények: megvizsgálják a konyhában lévő poharakat, üvegeket, a szemetes tartalmát. Nem találnak semmit, ami kábítószert tartalmaz. A sértett szervezetében nagy mennyiségű kábítószert találnak. Egyéb bizonyíték nincs arra, hogy hogy kerül a szervezetébe, csak a sértetti vallomás, ami azt mondja, hogy én tettem az italába. MILYEN BIZONYÍTÉK ALAPJÁN? A bíróság azt mondja, hogy akár én is tehettem, így megvádolnak engem kábítószer birtoklásával. Ismételten, mi alapján? A törvény szerint, ha nincs bizonyítva egy állítás, azt figyelmen kívül kell hagyni. A bíróság ezt nem mellőzte, és erre alapozta az előre kiterveltséget, habár NINCS ERRE BIZONYÍTÉK!

Ha már a kábítószernél tartunk, szeretnék néhány érdekességet bemutatni. Adott egy bírósági tárgyalás. Sértettünknek felteszi a bíróság a kérdést, hogy: „Szokott-e kábítószert fogyasztani?”

A sértett a kérdés elhangzása után sokáig hallgatott, majd ránézett az ügyvédjére, és azt felelte: „Erre a kérdésre nem válaszolok.” – Hoppá! Miért is nem?

Tovább részletezem a kérdést… Kirendeltek számára igazságügyi pszichiáter szakértőt. Drogfogyasztásról ezt nyilatkozza a sértett: „a drogra vonatkozó kérdéseket a nemzetbiztonsági szolgálatnak megválaszoltam, nem áll módomban megválaszolni.” A szakértő leírja: ennek okára rákérdezve ismét nyomatékosan felhívja a figyelmünket, hogy ezt a kérdést nem válaszolhatja meg. 

(Adott szakvélemény 10. oldalán található)

Minden, amit leírok, és képként bemásolok az iratanyag tartalmazza, és bármikor leellenőrizhető. 

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!