Bevallom, hogy számomra ezt a cikket a legnehezebb megírni. Próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy ne a dühömet, vagy ne a csalódottságomat írjam le… Ne hibásokat keressek, hanem egyszerűen leírjam azt, hogy hogy van a gyerekem… Nehéz pusztán a tényeket leírni akkor, amikor az anyai szívem megszakad minden pillanatban, amikor a gyermekemre gondolok. 

Néhány napja kiszámoltam, hogy mennyi időt tölthettem a gyerekemmel az elmúlt 3 évben, amióta tart ez a borzalom. Nagyon meglepődtem a számokat látva. Nem egészen 6 teljes nap az elmúlt 3 évre leosztva, amit időben együtt tölthettünk…

Az alábbiakban három szakértő véleményt fogok bemutatni, amely a gyermek különböző életszakaszaiban készült és példásan tükrözi a valóságot.

Egy korábbi bejegyzésemben megírtam, hogy vették el tőlem a 2,5 éves kislányomat, és került gyermekotthonba az apai közbenjárásra. Erről itt olvashattok: 

https://nyiltlapokkal.blog.hu/2019/02/21/amikor_a_gyerek_a_legnagyobb_aldozat

Több gyámhivatalnál járt az ügyünk 3 év alatt, mint ahányszor költöznek néhányan, egész életükben. A legelső gyámhivatal elég gyorsan próbált intézkedni (annak ellenére, hogy apuka minél jobban próbálta lassítani az ügymenetet… -’ne kerüljön a nagymamához a gyerek, jobb a gyereknek a gyerekotthonban, kerüljön olyanokhoz, akiknek a nevét sem tudja, mert intellektusuknál fogva alkalmasabbak a gyerek nevelésére…’).

10 kemény napot töltött a gyerekem a szociális intézményben, ahol heti 4 alkalommal 1-1 órára látogathatta a két szülő (váltott napokon, hogy még a találkozás esélye se álljon fenn). Első alkalom 2016. január 27-én, szerdán volt. Amint megpillantottam a gyerekem, ott azonnal megsemmisültem. Már majdnem kimondtam, hogy ő nem az én gyerekem! Kérem az én gyerekem! – Most is magam előtt látom a képet, amint az a kis, 2,5 éves, megtört kislány ott áll mozdulatlanul és nem akar elindulni, csak néz szótlanul… A szemében semmit nem láttam… csak nézett… Odamentem, felkaptam az ölembe, és csak öleltem, szorosan a szívemhez.

A következő találkozónk két nappal később történt, mert másnap az apja látogatta. Már ekkor elkezdte az apa a bosszúhadjáratát felém, a gyereken keresztül. A gyerekem még nem tudott összefüggően beszélni, de azt már elmondta nekem, hogy „apa mondta, anya csap apára.” Azonnal kérvényeztem a felügyelt kapcsolattartást és a videóra rögzítést. Természetesen mindenhol széttárták a kezüket, hogy erre sem technikai, sem emberi lehetőség nincs. Oh, köszönöm szépen, hadd tömje a gyerek fejét az apja… KINEK MIT ÉR EGY GYEREK SORSA? Másik kedvenc mondatom: „Ez normális eset, hogy az egyik szülő a másikat próbálja befeketíteni a gyerek előtt.” Oh, igen???  Hogy ez normális?!? Akkor én kérek elnézést, hogy a gyerekem kis lelke a fontos számomra, és nem az apa sarazása áll a listám élén!!!

2016.február 4. – A gyermekem kiszabadulása a gyerekotthonból. Édesanyám átköltözött Erdélyből Magyarországra, ahol rokonok fogadták be. (jogilag sajnos nem lakhatott nálunk, hisz a gyámhivatal mindkét szülőt eltiltotta a gyerektől). Hajrá családokéve, családokmagyarországa, családalegfontosabb!

Szakértői vélemény 1. : Megvizsgálják külön a szülőket, a gyereket, a nagymamát.

Előzmény: A fickót, nevezzük apának, nem dolgozik évek óta, a háztartás kiadásait a gyerek utáni pénzbeli ellátásból fedezzük. A fickó túliskolázottnak tartja magát, hogy bármilyen kuli munkát elvégezzen, és állítása szerint: „dolgozzanak a prolik”. Rákényszerültem, hogy visszatérjek dolgozni a gyereknevelésből, mint a prolik!!! (A külön kasszán élő fickó, ha a saját pénzéből költött a közös háztartás kiadásaira, feljegyezte listába, hogy ezzel az összeggel én tartozom neki.) Így ő maradt otthon a gyerekünkkel, ő vette igénybe a helyi kismama bérletet… és sorolhatnám…

Ha a kép nem jelenik meg, itt található a tartalma:

1. Milyen a gyermek és az anya, valamint a gyermek és az apa között a kapcsolat,milyen minőségű, mélységű a gyermek kötődése a szüleihez?

Mind a gyermek-anya, mind a gyermek apa kapcsolat a kölcsönös pozitív érzelmeken alapul. A gyermek kötődése a szüleihez mély, elemi szintű szükséglete van az érzelmi biztonságra, szeretetre, törődésre.

2. A gyermek eddigi életében melyik szülő látta el dominánsabban a gyermek gondozását, nevelését?

Jelen vizsgálat adatai alapján véleményezhető, hogy a gyermek eddigi életében az apa látta el dominánsabban a gyermek gondozását, nevelését, ami egyben azt is jelentheti, hogy a gyermek vizsgálatkor tapasztalt gátlása, szorongása, az idegen környezetben való feloldódási képességének életkori normától elmaradó szintje visszavezethető az apai hatásra.

3. Milyen az anya és az apa személyisége, szülői szerepében való megerősödése, nevelési attitűdje, az milyen hatással van a gyermek személyiségfejlődésére?

Mind a két szülő személyiségében találhatóak olyan vonások, tulajdonságok, melyek csökkentik a szülői szerepben történő megerősödésüket.

Az apa nevelési attitűdjében markánsan hátrányos elem az esetenként életidegen, izolációra, a nagyon szoros szimbiózisra törekvő korlátozó nevelés, mely a gyermek harmonikus személyiségfejlődésére nézve negatív hatású.”

Ha a kép nem jelenik meg, itt található a tartalma:

„Az anya nevelési attitűdjében érdemi, a gyermek személyiségfejlődésére negatív ható vonás nem volt kimutatható.

1. Megállapítható-e valamelyik szülőnél személyiségzavar, pszichopatológiás kórtünet? Ha igen, az befolyásolja-e a gyermek egészséges személyiségfejlődését?

A jelen vizsgálat adatai alapján az apánál személyiségzavar, perszonopátiás személyiségfejlődés állapítható meg. Ez a körülmény hátrányos módon befolyásolhatja a gyermek egészséges személyiségfejlődését.

Az anyánál a pszichológiai vizsgálat, teszteredmények alapján ilyen jellegű eltérés nem volt kimutatható.

2. Személyiségénél, valamint a gyermek szükségleteinél fogva a gyermek anyánál, vagy apánál történő elhelyezése indokolt?

Pszichológiai szempontból, személyiségénél, valamint a gyermek szükségleteinél fogva, a gyermek anyánál történő elhelyezése indokoltabbnak véleményezhető.”

(Szakértői vélemény 10, 11. oldal)

Mindkét szülőnek szabályozták a kapcsolattartást kéthetente 2 órára, felügyelettel.

Közben a kislányunk cseperedett, nőtt, fejlődött. A nagymamai szeretet, és a rokoni odafigyelés, gondoskodás meghozta a gyümölcsét. A visszahúzódó, szorongó kisgyerekből egy kiegyensúlyozott, vidám kislány lett, aki barátkozott gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Szóval normális kisgyerek élete lett.

Szakértői vélemény 2.: megvizsgálják a nagymamát, a gyereket, az apát.

Előzmény: Az apa fellebbezéssel élt a gyámhivatal döntése ellen, miszerint édesanyámhoz helyezik a kislányunkat. A fellebbezés kivizsgálása során kirendeltek pszichológust az apa és a gyermek számára.

 Az apa a kapcsolattartásai alatt próbálta a gyereket felkészíteni a szakértői vizsgálatra. Rajzoltatott családot – „nem kell oda mama. Mi ketten vagyunk a jó csapat” megjegyzésekkel

Eközben anyukám szerette, nevelte, gondoskodott róla, mint a szívének legnagyobb kincset, óvta a csöppnyi gyermeket. Megtanította beszélni, kerékpározni, barátkozni, óvodába járni…. egyszerűen egyben szerette, mint szülő a gyermekét, nagyszülő az unokáját!

A szakértő megállapítja:

„Az apai viselkedés nem tűnt természetesnek, meghökkentőnek, némileg teatrálisnak, és az adott helyzethez kevésbé illeszkedőnek hatott (pl. négykézlábra ereszkedett, állathangokat adott ki)”

(szakértői vélemény 43. oldal).

„A gyermek a nagyszülői környezetben kezdett óvodába járni. A gyermek nyugodt, kiegyensúlyozott, vidám, kapcsolatkész, jól fejlődik. Ez jelenlegi környezetének hatása.”

(szakértői vélemény 44. oldal).

Az apáról leírják:

Ha nem jelenik meg a kép, itt található a leírása:

„Az apa gyermeknevelési képessége az átlagosnál gyengébb. A gyermeknevelés szempontjából kedvezőtlennek ítéljük, hogy érzelmi kapcsolatokhoz felszínesen viszonyul, ill. ezekben dominanciára, fölényre törekszik, a saját szempontok hangsúlyosak. A kommunikált tartalom sokszor eltér a viselkedéstől. Ugyanakkor gyermeknevelési alkalmatlanság nem áll fenn. Az igazságügyi elmeszakértői állásfoglalás szerint: Aktuálisan a jelen vizsgálat és a rendelkezésünkre álló információk alapján pszichiátriai kezelést feltétlenül szükségessé tevő, súlyos mértékű személyiségzavar nem igazolható.” – Nekem, mint laikusnak, ezek a mondatok nem tűnnek túlzottan kedvezőnek… feltétlenül szükséges, súlyos mértékű…

„A rendelkezésünkre álló információk, életvezetési adatok és a személyes vizsgálat alapján a vizsgált személy esetében diszharmonikus személyiségfejlődés talaján kevert: nárcisztikus, paranoid/rejtőzködő, hisztrionikus jegyeket mutató személyiségszerkezet véleményezhető – a saját magának kedvezőbb színben való feltüntetésének törekvésével.”

A pszichológus megállapítja, hogy pszichiáter bevonására van szükség az apa vizsgálatához, mert személyiségzavart vélt felfedezni. Két pszichiátert rendeltek ki. A fenti leírások születtek. Amint beérkezett a kirendelt szakértői vélemény, azonnali hatállyal az apához helyezték a kislányunkat, azzal az ígérettel, hogy a gyámhivatali ügyintéző tekintettel lesz arra, hogy ne egyik napról a másikra emeljék ki ismét a gyereket a majdnem 2 évig tartó nagymamai nevelésből. A határozat megérkezett: „A kézhezvételtől számított, legkésőbb második napon át kell adni a gyermeket az apjának.” – Ennyit az ígéretekről, és arról, hogy a gyámhivatal a gyermek érdekében hozza meg a döntéseit!!! Hiába a szakvélemények, hiába a leírások az apa kevésbé alkalmasságáról, gyors döntés alapján – Tessék apuka, itt a gyerek, csak ne zaklasson bennünket – kb így tudom elképzelni, hogy mi történt…

 Folytatás...