Ha van igazság, hol van?

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Hittem az igazságszolgáltatásban...

Tényeket nyíltan, eljárásokat leplezetlenül!

Valamikor még hittem az igazságszolgáltatásban...

2019. április 03. - kertesz.agnes

Miért ezt a címet adtam a blogomnak, hogy „Hittem az igazságszolgáltatásban” – így múlt időben? Azért mert múlt időben hittem… Egészen addig, amíg teljesen el nem nyomott ez a rendszer.

Kezdődött a nyomozással a történetem. Már a legelején gyanúsítottként hallgattak ki, mert a fickónak súlyosabb sérülései voltak. Hmm… érdekes megítélés már a kezdetek kezdetén!

Tanúvallomások és panasztételek után a Főügyészség elfogadta a panaszom, és MEGSZÜNTETTÉK a gyanúsítotti jogállásom. Teltek a hónapok, folyt a nyomozás. A fickó napi szinten bombázta leveleivel és feljelentéseivel a rendőrséget. Mindent próbált kitalálni rám, hogy feljelentsen… 2-3 évvel korábbi abszurd esetek miatt is feljelentett, hogy ezzel próbálja súlyosbítani az én helyzetem. Kitalálta, hogy a két évvel korábbi betegségét, amikor kórházba került, én okoztam neki (holott az akkori zárójelentések az ő hibáját emelték ki). Igyekezett a fickó mindent elkövetni, és folyamatos levelezések által javasolta, hogy engem ÉLETFOGYTIGLANI büntetésre ítéljenek! Ezek a levelei is természetesen megvannak az iratanyagban… De látjátok, ez sem volt jelentős…

Egy orvosszakértői vélemény született, ami megállapítja, hogy kizárt, hogy az összes súlyos sérülését a fickó önmagának okozza, és az ő vallomása a hitelesebb. ÁCSIIII….. Ezt nem is állítottam soha! Az ELSŐT MAGÁNAK OKOZTA, és a dulakodás során, igen, bevallom, én is okoztam neki sérüléseket! ÖNVÉDELEMBŐL! Az, hogy bedrogozva, ő mozzanatról mozzanatra mindent pontosan leír, és mindenre elmékszik, senkinek sem volt kicsit sem fura! Az sem volt fura, hogy egy ELŐRE BEGÉPELT SZÖVEGET EMELTEK BE AZ Ő VALLOMÁSA HELYETT, AMIT AZ ÜGYVÉD/JOGÁSZ (fenetudjaki) ISMERŐSE ÍRT LE!!! Ez sem volt kicsit sem szabályellenes senkinek!!!

Az elsőfokú bírósági eljárás során, tárgyalásról tárgyalásra úgy éreztem, hogy nekem kedvező irányba alakulnak a dolgok. Kezdve attól, hogy a fickó az első tanúvallomásában kezdte megmutatni, hogy kicsoda ő valójában… A bírói kérdésre, hogy fogyaszt-e drogot, a fickó hosszas hallgatás után, ránézett az ügyvédjére, majd azt válaszolta, hogy ERRE A KÉRDÉSRE Ő NEM VÁLASZOL.

Ebben a pillanatban, szinte nem is hittem el, hogy kvázi egy BEISMERŐ VALLOMÁST hallottunk a fickótól, a kezem, már lendült volna, és magamban azt éreztem, hogy YYYEEESSSSS!!!!!

Majd jöttek a tanúvallomások, a szakértői vallomások. A szakértő megállapította, hogy volt olyan sérülése, amit magának is okozhatott – ÖNKEZŰSÉG! A rendőrségi helyszínelő tanúk vallomása is inkább az én oldalamra hajtotta a „malmot”. A gondnok és szomszéd tanúvallomásaiban megjelent, hogy NŐI SEGÉLYKÉRŐ HANGOT hallottak, hogy SEGÍTSÉG! HÍVJANAK MENTŐT! A gondnok vallomásában felfedezhetjük, hogy az ajtó előtti, többszöri felszólítás után, hogy „Nyissák ki az ajtót” egy FÉRFI HANGOT HALLOTTAK, AMI AZT MONDTA, HOGY „NE MENJ ODA”. Vagyis az ajtóhoz kinyitni. Hallottak női és férfi hangot is, így nem tudták összekeverni, még véletlenül sem. A szakértő azt mondja, hogy olyan sérülése volt a fickónak, hogy NEM VOLT KÉPES EGYÁLTALÁN HANGOT KIADNI! Akkor mit hallhattak az ajtó előtt a szomszédok? A fickó később azt is vallotta, hogy ő mondta nekem, hogy „Ági, te börtönbe mész ezért!” Hogy is van ez a szakértés akkor???

A fickót találják az ajtó közvetlen közelében, ülő helyzetben, engem kb 2 méterrel hátrébb, fekve. A FICKÓ KEZÉBEN KÉS VOLT a behatolás pillanatában. Többszöri felszólítás után sem engedte el azt, majd a gondnok kirúgta a kezéből, mert már látta, hogy a rendőr a fegyveréhez nyúlt!

Ilyen „APRÓSÁGOK” felett is szemethúnytak. Majd az utolsó tárgyaláson mintha minden eddigi hozzáállást elvágtak volna, elmondták a SZERINTEM ÍGY TÖRTÉNHETETT verziót, és kimondták a 10 év szabadságvesztést! Leírhatatlan, hogy mit éreztem akkor. Olyan durva folyamatok indultak el bennem, hogy vérezni kezdtem, pedig 2,5 hét lett volna még a normális periódusig. Sírtam, nem hallottam, és nem láttam semmit…

Ügyészség azonnali letartóztatást javasolt, fellebbeztem, hisz semmilyen korábbi kényszerintézkedést nem kellett foganatosítani, mindig mindenhol időben megjelentem, együttműködtem, így ez egy újabb ésszerűtlen javaslat volt! Értem én, hogy a törvény, de hát az ember…

Majd kimondták, hogy a másodfokú ítéletig (mivel fellebbeztünk és az elsőfokú ítélet nem jogerős) háziőrizetet rendelnek el, azonnali hatállyal.

A másodfokú tárgyalásig 8 hónap telt el. A kijelölt tárgyalási napon még meg sem kapták a fellebbezési indoklásunkat, minden javaslatunkat elutasítottak, semmilyen tényt nem akartak figyelembe venni (pl. hogy a szakértői véleményben összeférhetetlenségek vannak, hogy ki mit tanúskodik, illetve új szakértőt kértünk, stb). Egyetlen egy tárgyalással lezárták a másodfokú eljárást, és helybenhagyták a 10 év szabadságvesztést. Immáron ez jogerős! Úgy éreztem, hogy a gyorsaság és egyéb körülmények miatt (pl. sem a fickó, sem az ügyvédje, de még ügyvédi iroda képviselője sem jött el), hogy MÁR A TÁRGYALÁS ELŐTT EZ EGY KÉSZ DÖNTÉS VOLT!

MINDENESETRE MEGYÜNK TOVÁBB! HA KELL STRASBOURG-IG! EZ IGAZSÁGTALAN!!! Ezért már nem hiszek az igazságszolgáltatásban!

A bejegyzés trackback címe:

https://nyiltlapokkal.blog.hu/api/trackback/id/tr1314735907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása