Meghatalmazással eljárva, érdeklődni merészeltem a gyámhivatalban a már jócskán elhúzódott nagyszülői kapcsolattartás megváltoztatása iránti kérelemről.

Még jó, hogy ültem, különben ott estem volna össze, olyan abszurd, jogszabályellenes választ adott az ügyintéző!

Bevezetésként néhány fontos információt szeretnék elmondani. Ahogy korábbi bejegyzésemben már ecseteltem, hogy a kislányomat a gyámhivatal a nagymamához (édesanyámhoz) helyezte, aki mindent hátrahagyva – munkáját, családját, otthoni életét – eljött Erdélyből Budapestre, hogy a gyereket mielőbb kihozhassuk a gyerekotthonból, ahová az apuka közbenjárására került.

Édesanyám nevelte a gyereket majdnem két évig. Ez alatt az idő alatt az apuka hadjáratainak eredményeképp rengeteg feljegyzés, szakvélemény született. Mindegyik azt állapította meg, hogy a gyerek szeretetteljes közegben nevelkedik, szépen fejlődik, kiegyensúlyozott, vidám kislány!

Egyik napról a másikra kiemelték ezt a gyereket az addigi kiegyensúlyozott környezetből és átadták az apának. Én, a gyermek anyja fél évig nem láthattam a gyerekemet, a nagyszülő, aki addig szerves része volt az életének egy teljes évig nem láthatta. (apuka elzárkózása, hivatalok bürokratikus időhúzása)

Rengeteg kérelmet nyújtottunk be a kapcsolattartás szabályozására. Mindig azt a választ kaptuk: MÉG EGY KIS TÜRELMET KÉRÜNK! – Már felfordul a gyomrom is, ha ezt a mondatot meghallom… Hihetetlen! Volt tárgyalás, volt jegyzőkönyv, volt rengeteg bizonyíték, feljegyzés... na meg telt, múlt az idő…

A gyámhivatal hajlandó volt meghozni egy évig tartó kivizsgálási időszak után a döntésüket, miszerint a nagyszülő, aki addig nevelte és tanította a gyereket, havonta mindössze 2 (KETTŐ) órát láthatja az unokáját a családjóléti központban, egy kis szobában. HURRÁ, GRATULÁLOK!

Eközben apa amellett lobbizott, hogy csakis felügyelt kapcsolattartás legyen a nagyszülőnek, mert ha nem így lenne, akkor lehetősége nyílna az anyának is többet látni a gyerekét. Ergó a nagyszülő mindenképp elvinné az anyához a gyereket.

Röpült a fellebbezés. Gyámhivatal, másodfokú eljárás… tárgyalás, jegyzőkönyv, érvelések, feljegyzések…

A tárgyaláson az ügyintéző elmondta, hogy mivel sokáig nem látta a gyermek a nagyszülőt, így legyen fokozatos a kapcsolattartás. Előbb 2-3 alkalom felügyelt kapcsolattartás, hogy jelen legyen egy szakértő a két órás találkozón, aki feljegyzéseket készít, utána a tapasztalatok alapján ki lehet terjeszteni a havi egy teljes hétvégére a kapcsolattartást.

Ezt elfogadtuk, mert mi tekintettel vagyunk a gyerekre, neki így jobb. Legyen így.

Megtörtént a 3 felügyelt kapcsolattartás, a feljegyzések és visszajelzések azt mutatják, hogy minden harmonikus, a kapcsolattartások alatt a nagyszülő szeretettel fordult a gyermek fele, a gyermek is boldogan emlegette fel a korábban együtt átélt történeteket, problémát nem tapasztalnak, stb…

Beadtunk egy újabb kérelmet a gyámhivatalba a nagyszülői kapcsolattartás megváltoztatása iránt, hisz a tapasztalatok alapján nincs akadálya, hogy havonta egy teljes hétvégét az unkájukkal tölthetnének a nagyszülők.

ITT JÖN A GYÁMHIVATAL! Azt mondja az ügyintéző, hogy el fogja utasítani a kérelmet. Olyan abszurd indokkal, hogy – figyelj – az anyának felügyelt a kapcsolattartása, és ha a nagyszülő elvihetné az unokáját hétvégére, akkor lehetséges, hogy megszegi a kapcsolattartási szabályokat a nagyszülő, és teret enged az anyának a gyerekével való kapcsolattartásra.

HOGY MICSODAAA???

Feltételezések alapján hogyan lehet döntést hozni? Az ügyintézőnek szóról szóra idéztem a jogszabályi helyeket, illetve a gyámhivatali álláspontot – ugyanis, amikor én adtam be kérelmet, hogy az apa pénteken szólt, hogy másnap nem fogja elhozni a gyerekemet a kapcsolattartásra, akkor a gyámhivatal széttárta a kezét, és mosolyogva annyit mondott, hogy egy jövőben bekövetkező eseményre nem tudnak ráhatással lenni. Feljelentést, végrehajtási kérelmet sem lehet előzetesen, csak akkor, ha bekövetkezett a sérelmezett esemény. Csak akkor tudnak tenni bármit, ha bekövetkezett az esemény! Ezt támasztja alá a rendőrségi álláspont is, miszerint csak az esemény bekövetkezése után lehet feljelentést tenni, addig nincs törvényi lehetőség!

Szóval néhány jogszabály:

A nagyszülői kapcsolattartás a gyermek önálló joga, amelyet a Ptk. és a Gyvt. is rögzít. A nagyszülői kapcsolattartás nem tagadható meg, és az ilyen kérelem nem utasítható el pusztán azon az alapon, hogy a nagyszülők és a gondozó szülő közötti viszony megromlott.

Ugyanezen alapelveket fektette le a Kúria 1735/2007. sz. határozatban, amikor kimondta: a gyermeknek a nagyszülőkkel való kapcsolata önálló jog, a szülőkkel való rossz viszony miatt nem, csak a gyermek érdekében korlátozható.

A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a bírálat, a vélemény és a kritika nem tényállítás, hanem az alkotmányosan is biztosított véleménynyilvánítási jog gyakorlása. A megállapított kijelentés tehát nem tény, hanem vélemény, amelyet nem lehet döntés alapjául venni.

Kértem az ügyintézőt, hogy vegyen fel jegyzőkönyvet eme álláspontomról. Ezt ő megtagadta. Törvényi jogszabály, ha az ügyfél jegyzőkönyv felvételét kéri, azt meg kell tenni.

Tehát itt állunk, egy BIZONYÍTOTTAN ELFOGULT, JOGSZABÁLYSÉRTŐ, FELTÉTELEZÉSEK ALAPJÁN DÖNTÉST HOZÓ ügyintézővel, aki saját állítását cáfolja meg a kijelentésével, és a gyerekem közben súlyosan TRAUMATIZÁLT, az apai befolyásolás komoly, akár visszafordíthatatlan károkat is okozhat a gyermekben… De hát ez kit érdekelne már a családokmagyarországán??? Hol van a gyermekek védelme? Hol van a gyermekek érdeke?