Ha azt mondom, hogy személyiségzavar, a legtöbben csak megrántják a vállukat, hümmögnek egyet, aztán vagy odébbállnak, vagy elterelik a szót, hogy beszéljünk értelmesebb dolgokról. Itt tartunk Magyarországon ebben a kérdésben! Egyszerűen az emberek nem tudják, hogy mit jelent!!!

Azok tudják, akik valamilyen szintű kapcsolatban álltak ilyen személyiségzavaros emberrel - párkapcsolat, szülő - gyerek, munkahelyi, baráti...

Ami még ennél is szörnyűbb, hogy a hivatalokban sem ismerik, ahol a legfontosabb lenne, pl. gyámhivatalok, családjóléti központok, vagy gyermekelhelyezési perekben, bíróságokon, vagy egyéb eljárásokban – Nem csoda, hogy olyan könnyű megvezetni ezeket a hivatali méltóságokat, ha sok pszichológust is be tudnak csapni, át tudnak verni azok, akik személyiségzavarban szenvednek. Vagyis inkább csak a környezetük, aki szenved, ők maguk ugyanis nagyon jól érzik magukat a bőrükben!

Kérem, EZ EGY NAGYON VESZÉLYES BETEGSÉG!!! Miről is szól ez? Hamarosan részletezem, hogy mit jelent, és hozok szakvéleményeket, hogy esetünkben, a másik félről hány, meg hány szakértő mondta ki a személyiségzavar tényét és írta le, hogy milyen ember is ő valójában, de az eljárás ezen szakaszában már CSAK költői a kérdés, hogy EZEK A SZAKVÉLEMÉNYEK MIÉRT NEM SZÁMÍTANAK???

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!

Ezt a bejegyzésemet nem fogom túlzottan kommentálni. A gyermekem apjának a korábbi munkahelyeit szemlélteti. Ezek tények. ...hogy ezek alapján, kinek mi fordul meg a fejében, mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit akar!

Úgy érzem, hogy a bevágott kép önmagáért beszél.

A kirendelt igazságügyi pszichiáteri vizsgálat során a munkahelyeiről kérdezték, és az adott szakvélemény 23. oldalán található:

Ha a kép nem jelenik meg, bemásolom ide a tartalmát:

"Igazságügyi pszichiátriai szakértői vélemény"

"Munkahelyek:

1 év szakmai gyakorlat a miniszterelnöki hivatalban

2000. körül 1 év a xy irodaszoftver kft-nél,

2001. külügy

2002-ben, májusában felvettek a külügybe: fegyverzetellenörzésen voltam, EU integrációs államtitkárságra

2004. szeptember konzuli főosztály

2005. márc. xy konzulátusra ov. konzulként 3 év

2008. végén eljöttem a külügyből 2009-es pihenő év volt

2010-ben politikai marketinggel foglalkoztam

2010. decemberében xy konzulként (többen voltak) 1 év

2011. júniusától magánszférába magyar tulajdonú horvát céghez 2014. szeptember végéig (marketing és kereskedelmi feladatok - komposztálással foglalkozott a cég)

2014. szept-től Ágival együtt

2015. decemberétől egyedül voltam xy-al

2017. márciusától Belügyminisztérium nemzetközi referens, protokoll feladatok"

A kisatírozások: az első az adott kft neve, a második és harmadik településnév, az utolsó a közös gyerekünk neve.

Arra még nem jöttem rá, hogy mit keres a "2014. szept-től Ágival együtt" a munkahelyei felsorolásánál... ?! Illetve azt sem tudom, hogy milyen vízválasztóként éli meg a 2014. szeptemberét. Egy kis magyarázatként: 2011. februártól számítjuk a kapcsolatunk kezdetét, 2013-ban született meg a gyerekünk...

Lehet, hogy majd megkérdezem tőle, ha egyszer, egy messzi univerzumban hajlandó lesz normális emberként kommunikálni...

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!

Ez egy nem mindennapi blog! Nem trendről, divatról, celebekről, vagy gasztronómiáról szól, hanem magáról, a nagybetűs ÉLETről! Arról, hogyan lehet játszadozni emberi sorsokkal, és életekkel úgy, hogy a hatalom, és igazságszolgáltatás gyakorlói, és képviselői nem a konkrét bizonyítékok alapján, hanem a saját képzelőerejükre, hagyatkozva, vagy megrendelésre ítélnek meg tényállásokat!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy beszámoljak a közvéleménynek mindarról a meghurcoltatásról, amelynek a hatóságok teret engednek. A már hosszú évek óta zajló történetemben milliónyi kérdés merül fel, amelyek alaposan megingathatnák a bűvös 10-es számot, azt a 10 év börtönbüntetést, amelyet rám róttak ki.

Én hittem az igazságszolgáltatásban!

A konkrét harcom az igazságomért 2016. január elején kezdődött el, azóta is folyamatosan úgy érzem, hogy nem az igazságot keresik a hatóságok, és nem igazságot akarnak szolgáltatni, hanem az előregyártott elképzeléshez igazodva akarnak bizonyítékokat listázni!

Azt érzem, hogy ha nem kap nyilvánosságot a történetem, akkor ádázul elsöpör a hatalom lavinája! Nem titkolt szándékom, hogy segítségért kiáltsak a nyilvánosság fele!!!

Ezen a felületen szeretném nyilvánosságra hozni a konkrét történéseket, a konkrét bizonyítékokat, a szakvéleményeket, tanúvallomásokat, és mindazt, ami a 2011 óta kezdődött történetemhez szőröstől-bőröstől tartozik! Nem fogok kozmetikázni, nem fogom szépíteni azt, ami megtörtént, sem a magam, sem a másik oldal részére!

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!

Adott egy helyzet, egy késes dulakodás. Ketten voltunk a lakásban, és az akkor 2,5 éves közös gyerekünk. Nincsenek tanúk, mindketten ellentétes vallomást teszünk.

Ő azt állítja, hogy én bedrogoztam, és amikor elkábult, egy konyhakéssel megszúrtam a nyakát, és meg akartam ölni. A vallomása részletes, mozzanatról mozzanatra leírja, hogy ki mikor, milyen szögben, milyen sebet ejtett, milyen pozícióban. Elmondja, hogy ő mennyire figyelmes volt, hogy engem ne sebesítsen meg. Elmondja a vallomásában, hogy mondta nekem: „Ági, ezért te börtönbe mész”.

Én azt állítom, hogy miután egy nagyon éles, szinte emberfeletti hangot hallottam, őt a saját ürülékében, hányásában és véresen, egy késsel a kezében találtam. Én sokkot kaptam, és valami ösztönös cselekedetként egyből ki akartam venni a kést a kezéből. Rám támadt.

Dulakodni kezdtünk. Én sok mindenre nem emlékszem a sokkhatástól. Ő droghatás alatt, elkábulva is részletesen mindenre pontosan emlékezett. Hát nem érdekes???

Tények: megvizsgálják a konyhában lévő poharakat, üvegeket, a szemetes tartalmát. Nem találnak semmit, ami kábítószert tartalmaz. A sértett szervezetében nagy mennyiségű kábítószert találnak. Egyéb bizonyíték nincs arra, hogy hogy kerül a szervezetébe, csak a sértetti vallomás, ami azt mondja, hogy én tettem az italába. MILYEN BIZONYÍTÉK ALAPJÁN? A bíróság azt mondja, hogy akár én is tehettem, így megvádolnak engem kábítószer birtoklásával. Ismételten, mi alapján? A törvény szerint, ha nincs bizonyítva egy állítás, azt figyelmen kívül kell hagyni. A bíróság ezt nem mellőzte, és erre alapozta az előre kiterveltséget, habár NINCS ERRE BIZONYÍTÉK!

Ha már a kábítószernél tartunk, szeretnék néhány érdekességet bemutatni. Adott egy bírósági tárgyalás. Sértettünknek felteszi a bíróság a kérdést, hogy: „Szokott-e kábítószert fogyasztani?”

A sértett a kérdés elhangzása után sokáig hallgatott, majd ránézett az ügyvédjére, és azt felelte: „Erre a kérdésre nem válaszolok.” – Hoppá! Miért is nem?

Tovább részletezem a kérdést… Kirendeltek számára igazságügyi pszichiáter szakértőt. Drogfogyasztásról ezt nyilatkozza a sértett: „a drogra vonatkozó kérdéseket a nemzetbiztonsági szolgálatnak megválaszoltam, nem áll módomban megválaszolni.” A szakértő leírja: ennek okára rákérdezve ismét nyomatékosan felhívja a figyelmünket, hogy ezt a kérdést nem válaszolhatja meg. 

(Adott szakvélemény 10. oldalán található)

Minden, amit leírok, és képként bemásolok az iratanyag tartalmazza, és bármikor leellenőrizhető. 

A teljes történet feltöltése folyamatban van. A kedves Olvasó türelmét kérem! Ami ezen a felületen megjelenik, minden megtörtént, a valósággal megegyezik, és bizonyítható!

Én Kertész Ágnes vagyok, huszonkilenc éves. Erdélyben, Székelykeresztúron születtem, ott nőttem fel. Kiegyensúlyozott családi légkörben nevelkedtem. Már kisgyerekkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben az egyház, az ifjúsági élet megszervezése, az önkéntesség és a jótékonykodás. Középiskolámat a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban végeztem, majd Kolozsváron tanultam tovább egyetemen. Előbb szociológia szakon végeztem, majd a nemzetközi kapcsolatok mesterképzésen, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen.

12 éves korom óta az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tagja voltam, ahol a ranglétra összes fokát megjárva, a szervezet társelnökének is megválasztottak 20 évesen (azt hiszem, hogy reformátusként én voltam az első, más felekezetű elnöke a szervezetnek). Büszke egyletes voltam (és a szívemben ma is az vagyok)!